Sziasztok Drágák! Hát meggyüttem. Sikeresen túl vagyok a matekvizsgámon! Nem vagyok a legbüszkébb erre a részre, rövid is lett, hiszen most értem haza és kb. 15 perc alatt "dobtam" ezt össze. Remélem ettől még elnyeri a tettszéseteket és kapunk sok-sok megjegyzést.
Új design! Hogy tettszik nektek?:d Nagyon jó olvasást!
Rosszat álmodtam. Már megint ugyanaz az álom: Egyedül vagyok. Egyes egyedül. Nincs mellettem senki, még George sem. Egy erdőben állok, pontosabban egy tisztáson és körülöttem fák sokaságai. Ruhám szakadt, nagyon fázok. Egyszer csak egy ember lép ki a fák közül egy fegyverrel a kezében. Nem rám céloz vele. Fejbe lövi magát. Az a pasas a volt barátom. Volt.
Felébredtem a rémálomból. Arcom verejtéktől nedves. Legszívesebben sikítanék, de akkor felriadna az egész környék, ezért inkább abban maradok, hogy átmegyek George-hoz.
- George... rosszat álmodtam. - folyt le egy könnycsepp az arcomon. Felhajtotta a paplanát és megpaskolta maga mellett a helyet. Odabújtam hozzá és próbáltam megnyugodni.
- Aludj nyugodtan, itt leszek. - simogatta a kezem. Levegővételen lelassult, lenyugodtam. Hamarosan el is aludtam.
***
Rémálmok elkerülése nélkül ébredtem. Az ablakon beszűrődött a nap vakító fénye, ezért szemem elé kaptam a kezem. Felültem az ágyban és már mocorgott is mellettem George.
- Jó reggelt. - ült fel ő is.
- Reggelt. - mondtam nyersen.
- Nem álmodtál rosszat? - tette fel azt a bizonyos kérdést.
- Nem. Sikerült megnyugodnom. - nevettem egyet - Köszönöm. - mondtam hálásan.
- Szóra sem érdemes. - legyintett.
Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe siettem. Ledobtam a pizsamám és beálltam a zuhany alá. A forró víz átjárta minden porcikám. Jólesett. Magamra tekertem a törölközőt és besétáltam a szobámba. A gardróbom elé álltam és kiválasztottam egy szép ruhát.
- Elmentem várost nézni. - jelentettem ki, mikor George felém kapta a fejét.
- Én is megyek. - állt fel az asztaltól.
- Rendben, megvárlak. - vetettem felé egy mosolyt. Hááát, ő gyorsabban készen lett, mint én.
- Mehetünk. - húzta fel a cipőjét. Bezártam az ajtót és elindultunk.
Elég fura neve volt a városnak: Mennyváros. Találó, de lehetett volna eredetibb is az alapító. De a lényeg azért a város volt maga, ami egyszerűen csodálatos volt. Vettünk vattacukrot, bementünk a helyi plázába és megnéztük a parkot. Ez a hely tényleg olyan, mint a Föld. Leültünk egy padra a parkban és folytattuk a beszélgetést.
- Hát ez jó volt. - fújtam ki a levegőt.
- Elfáradtál? - kérdezte.
- Igen. - nevettem fel.
- Akkor visszamegyünk a plázába egyet mozizni vagy menjünk haza? - ajánlotta fel.
- Menjünk a plázába. - vágtam rá egyszerűen.
El is indultunk. 15 perc múlva vissza is értünk a pláza elé, de ekkor mozdulni sem bírtam. Ott állt Ő, a volt barátom. Lélegzetem felgyorsult és belemarkoltam George karjába, mire ő felsziszentett.
- Mi a baj? - kérdezte.
- A-az a f-fiú az a-a volt barátom. - nyeltem egyet és rámutattam a fiúra.