Sziasztok kedveskéim.
Remélem jól telt a hetetek.Boldogan kijelenthetem hogy itt az új rész és nem késtem el.Hihetetlenül fáradt vagyok így fél 12-kor de muszáj volt megírnom ezt a részt.Nem vagyok megelégedve vele de azért remélem hogy nektek tetszik.Mindenkinek szép hétfőt és jó olvasást.
Pezzxx
2 nap telt el azóta hogy Cara-val kicsit össze kaptunk.Azóta nem nagyon beszélgettünk.Egyszer elment valahova James-el amit nem néztem jó szemmel de inkább nem tettem semmi megjegyzést.Az agyamra megy hogy Cara nem szól hozzám.Még múltkor ölelgetett meg csókolgatott most meg annyit nem bír kinyögni hogy "Jó reggelt".Komolyan nem tudok rajta ki igazodni.Tegnap mikor elmentem sétálni mert felidegesített véletlen leöntöttem a teámmal egy lányt.Úgy hívják hogy Kiara.Vagy 20x bocsánatot kértem mikor azt mondta hogy ha még egyszer bocsánatot kérek a fejemre önti a kávéját.Így annyiban meg egyeztünk hogy haza kísérem.Jól elbeszélgettünk, nagyon aranyos lány.Cseréltünk számot is és meg beszéltük hogy ma elmegyünk sütizni.Kezdem egyre jobban meg ismerni a várost.Gyönyörű és nem olyan hatalmas.Pont jó.A mai napom eddig eléggé unalmasan telt.Még 1 óra és megyek Kiara-ért.Le huppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.A Comedy Central-ra kapcsoltam amin az Agymenők ment.Imádom ezt a sorozatot.Már vagy 10 perce néztem amikor besüppedt mellettem a kanapé.Jé,Őfelsége leült mellém.
-Agymenők!-ordította el magát.Úgy látszik hogy ő is szereti.Milyen meglepő.Finom illata megcsapta az orromat ami kicsit elvette a figyelmemet a tévéről.Mit is beszélek?Totálisan elvette a figyelmemet és csak arra tudtam gondolni hogy mindjárt letámadom.Mit is mondjak.Én is férfiból vagyok.
-Hát te le mertél mellém ülni?-néztem rá mire ős is felém kapta a tekintetét.Tudom hogy mit mondtam neki azon a napon, de ő nem tudja milyen nehéz ez az egész nekem.Semmiről nem tud.És igenis be fogom neki bizonyítani hogy rám mindig számíthat, csak idő kell hogy kitaláljam hogy hogyan.Meg nyalta az alsó ajkát, amitől kirázott a hideg.Direkt csinálja ezt velem.Az őrületbe kerget ezekkel a dolgokkal, és ezt ő is tudja.
-Igen George lemertem ülni melléd.-sóhajtott egyet majd vissza fordult a tévéhez.Nagyot nyeltem és rá néztem az órámra.Indulnom kell ha oda akarok érni időben.Fel álltam a kanapéról és Cara felé néztem.
-Hát jó tévézést Jensen.-mosolyogtam rá.Egy meglepődött Cara nézett rám.Most hívtam elsőnek a vezeték nevén.
-Kösz Shelley.-válaszolt.Meg fordultam fel kaptam a cipőm és indultam is Kiara-hoz.Legszívesebben otthon maradtam volna és Cara-val töltöttem volna az egész napomat,de nem vagyok akkora paraszt hogy lemondjam Kiara-t.Fú az egy hatalmas nagy taplóság lenne részemről.Kicsit fúj a szél ami kicsit meglep.Itt mindig jó idő van.Soha sincs hideg.Pedig mennyire szerettem a telet.A gyönyörű fehér havat, amiben megfürdethettem a tesóimat.Hiányoznak.Még mindig hiányoznak.Minden nap gondolok rájuk és nem tudom mi lett volna hogy ha azon a napon nem karamboloztam volna.Talán Cara-nak is máshogy alakult volna az élete.Addig gondolkoztam hogy odaértem Kiara háza elé.Rá néztem az órámra.Pont időben.Oda sétáltam az ajtó elé és becsengettem.1 perc múlva már Kiara állt előttem egy farmerban és egy superman-es pulcsiba.
-Hello Superwoman.- mosolyogtam rá.Ő is elmosolyodott és megölelt majd indultunk is sütizni.Útközbe beszélgettünk a mai napunkról és meséltem neki Cara-ról.
-Ne hogy rossz kedved legyen már miatta.-bökte meg a könyökével az oldalamat ami eléggé fájdalmas volt.Feljajdultam és kicsit meg löktem.Mind a ketten nevetésbe törtünk ki majd folytattuk beszélgetésünket.
-Nincs rossz kedvem.Csak idegesít hogy ilyen velem mikor pár napja még csókolgatott.-nyitottam ki neki a cukrászda ajtaját.Furcsa valakivel beszélgetni erről de Kiara egyre közelebb kerül hozzám.
-A fiúk többsége örül hogyha egy csaj csak csókolgatni vagy esetleg szexelni akar, te meg itt siránkozol hogy most meg egy másik pali után fut.Lépj túl rajta George.-ültünk le az egyik asztalhoz.Lehet hogy igaza van.Milyen jó is lenne ha ez ilyen könnyű lenne.
-De annyira eltudja vonni a figyelmemet.A nap 24 órájában rá gondolok.És nem túlzok mert még róla szoktam álmodni is.Már az őrületbe kerget.Mindig csak a tökéletes mosolyát látom, meg a csókját érzem.Teljesen elvarázsol.-sóhajtottam fel egy nagyot.Kiara megforgatta a szemét és az étlapot kezdte fürkészni.
-Lehet kívülről szép ha belülről rohad.-mondta halkan.Ilyen baromságot.Cara egyáltalán nem rohad belülről.Nem is értem hogy mondhat ilyet úgy hogy nem is ismeri.Sőt még soha nem találkozott vele.Cara egy nagyon érzelmes és aranyos lány, csak biztos tele beszélte a fejét az az agyalágyult gyerek.
-Nem rohad belülről.-nézelődtem az étlapon.Mennyi minden van itt.Szerintem máskor is elfogok ide látogatni, és végig kóstolok mindent.
-Jó éké.Hagyjuk ezt a témát.Beszéljünk valami másról.Hogyan haltál meg?-tette le az étlapot.Jött a pincér és leadtuk a rendelésünket.Néha meglep hogy ilyen könnyen beszél a fontos dolgokról.
-Neki ütköztem egy kamionnak.Aztán elütöttem egy lányt aki úgyszintén meghalt.-doboltam ujjaimmal az asztalon.Értetlen fejjel nézett rám Kiara.
-És?Hallottál valamit a lányról?Tudod ki az?-faggatózott.Ez a beszélgetés kezd egyre izgibb lenni.
-Igen.Vele élek egy háztartásban.-nyújtottam ki a lábaimat mert kezdtek zsibbadni.Kiara szeme kitágult.Erre biztos nem számított.Bumm.
-Ez izgibb mint az enyém.-nevetett fel.Örülök hogy ő ennyire viccesnek találja ezt az egészet.Én egy cseppet se tudtam rajta nevetni, de nem baj.
-Na mesélj.Neked mi a sztorid?-kérdeztem rá.Ha már ő is meg kérdezte hát akkor már én is meg kérdem.
-Öngyilkosság.- mondta ki egyszerűen ezt az egyetlen egy szót.Ujjaim abba hagyták a dobolás és kitágult pupillákkal néztem rá az előttem ülő lányra.El nem tudnám róla képzelni hogy saját önszántából halt meg.
-Micsoda?Még is miért?- a pincér pont meg érkezett a sütijeinkkel és a cappuccino-kal.Le rakta elénk és elment.
-Apám évekig verte az anyámat és engem is.Egyik nap aztán átjött az egyik iszákos haverja.Apám totálisan berúgott úgy mint minden nap.A haverja persze egy faszfej volt.Bántani akarta a húgomat és én nem engedtem.Aztán olyat tett amit soha életembe nem akartam volna.Megerőszakolt.És apám végig nézte az egészet.Anyám persze nem volt otthon mert túlórázott mint minden egyes nap hogy eltudjon tartani minket.Azután az éjszaka után teljesen megbolondultam és levetettem magamat egy hídról.Persze tél volt így volt a víz vagy -3 fokos.De a legrosszabb az egészben hogy ott hagytam a húgomat és az anyámat.-a történet végére könnyek folytak le az arcán.Most teljesen leblokkoltam.Nem tudom elhinni hogy vannak még ilyen emberek.Ez egyszerűen igazságtalan.Mellé ültem és átöletem.
-Annyira sajnálom Kiara.-simítottam meg a haját.Pár percig még így ültünk de utána eltolt magától.Azt mondta hogy minden rendben és hogy hagyjuk ezt.Aztán elterelte a témát és másról beszélgettünk közbe pedig elfogyasztottuk a sütit és a finom forróságot.Épp egy történetet mesélt amikor valaki köszönt.Nem is akárki.Cara.
vasárnap, február 23
csütörtök, február 13
Kilencedik Fejezet
Hey sweeties! Rettentően sajnálom, hogy ilyen későn érkezett a rész, csak - nem akarok semmilyen kifogással előállni - túl sok időt töltöttem magammal. Igen, hülyén hangzik, de úgy döntöttem, hogy új történetbe kezdek - ezúttal egy regénybe - és szinte el is ment vele az idő... Fejlécet készíteni/rendelni, traillert, megtervezni az alaptörténetet... valamennyiünk tudja, hogy hogyan is van ez. De megint sokat jár a szám. Remélem nem haragszotok, hogy így felszívódtam, és tetszeni fog ez a fejezet is - próbáltam hosszúra gyártani. Komizni, pipálni ér!
Klau xx
Lebaktattam a lépcsőn. Egyenesen a konyhába indultam, a hasam majd kilyukadt az éhségtől. Ezért néha utálok aludni. Amíg alszom, addig megéhezem. De ha nem alszok akkor meg morcos vagyok, és különben is, ki nem szeret aludni? Cara féle szleng.
Kitártam a hűtőajtót, ami - nagy meglepetésemre - üres volt. Szó szerint üres. Nem tudom, hogy csinálhattuk...
- George! - üvöltöttem a lépcső aljából.
- Igen? - Kidugta a fejét az ajtaján. Ő is üvöltött.
- Hova tűnt a hűtőből az a sok kaja? - Vállat vonva trappolt lefelé a lépcsőn.
- Ő... hát valószínűleg megettük.
- Nagyon tudományos kis fejed van... de ettől még a hűtő nem telik meg - flegmáztam. A végén még hisztikirálynő lesz belőlem, és azon fogom magam kapni, hogy a kertben alszom, mert George nem hajlandó az ugatásomat hallgatni nulla-huszonnégyben.
- Akkor menj el bevásárolni. - Egy hajtincset tűrt a fülem mögé. Reggelente a hajam olyan kesze-kusza, hogy az valami borzalmas.
Már vagy egy perce bámulom azt a vigyori pofáját, amivel folyamatosan engem stíröl. Kicsi George, hamarosan megunlak és itt hagylak.
- Mi van? - horkantottam fel.
- Mi lenne?
- Miért meredezel így? Netán' van rajtam egy bibircsók? - Arcomat kezdtem el tapogatni, megjátszottam magam.
- Csak nézlek. - vont vállat.
- Nincsen rajtam semmi különös, nem kell nézni - hajtottam le a fejemet. Kezét, óvatosan állam alá csúsztatta és felemelte a buksimat.
- Pedig helyes kis arcod van - nevetett.
Az államnál lévő kezét lerántottam magamról és visszavonultam a konyhába. Nem volt kedvem korán reggel jó pofizni.
- Hé, most meg mi van? - jött utánam.
- George, ezt ne erőltessük.
- De mégis miért? Tegnap még nem így álltál a dolgokhoz. Mi történt? - értetlenkedett.
- Kialudtam magam, átgondoltam a dolgokat. Legyünk csak barátok, George. - Ügyesen kikerültem és felrohantam a szobámba.
Valószínűleg épp most törtem apró darabkákra a szívét. Csak egy gond volt: nem igazán érdekelt. Felőlem egy birodalmat is vehetne nekem, akkor sem tudna meggyőzni. Nem szabad belé gabalyodnom! Ha nem sikerülne, akkor valószínűleg eltávolodnánk egymástól. Innen már nem lehet kikerülni! Nem tudok újra meghalni! Nem tehetem ezt meg!
Gyorsan átöltöztem, felkaptam a kulcsomat és a mobilomat, s gyorsan felvázoltam egy bevásárlólistát.
Elindultam gyalog. tíz perc séta után meg is érkeztem a bevásárlóközponthoz, és megkerestem a plaza térképen az áruházat. Elvettem egy kocsit és nekikezdtem a vásárolgatásnak.
Ez biztosan kelleni fog, mondtam magamban, egy kukoricakonzerv szorongatása közben.
Bepakoltam párat belőle, a következő sorhoz indultam. Vettem némi kalória bombát is. Twix, Oreo, chips minden mértékben. Elvégre itt ki nézi, hogy el vagyok-e hízva?
Következő állomásom a sajtpult volt. Kiskorom óta imádom a sajtot, minden mennyiségben! Cheddar, Trapista vagy Camambert, tök mindegy, nálam mindegyik a listán van.
Elhoztam a fél sajtpultot, mehettem tovább. Volt nálam még párizsi, szalámi, csirkehús és fűszerek. Gyorsan megkerestem a vajat és a tejtermékeket. Azokat is belepakoltam a kis tologatható szerkezetbe. Már csak egy hiányzott: tészta és rizs. Egyik sorról a másikba mentem, nagyon elbújt. Kezdtem feladni, mikor megpillantottam a sorok feletti kis táblákon a kiírást. Tésztafélék. Hatalmas erővel rontottam neki a sornak, nem figyeltem semmire sem. Megállíthatatlan lettem. Épphogy bekanyarodtam a sorba, már valakinek neki is mentem. Basszus!
- Elnézést. - Próbáltam higgadt lenni, vártam, hogy leordítsák a fejem. Szememet összeszorítottam, vártam a szidást. Egyik szemem résnyire kinyitottam. Hallucinálok?
- Semmi baj, Cara, eddig is tudtam, hogy egy őrült vagy. - Feltápászkodott a földről, csak akkor vettem észre, hogy kit is ütöttem el.
- Annyira sajnálom, James... Csak megörültem, hogy végre megtaláltam a sort.
- Nem kell mentegetőzni, egy állat vagy, tudom. - Próbálta oldani a helyzetet, mosolygott.
- Biztosan jól vagy?
- Ha még egyszer rákérdezel, nem leszek jól, lezakózok az épület tetejéről.
- Tudod, ha még mindig élnénk, akkor azt mondanám, 'Isten őrizz!', de így... csak jót nevetek rajtad - széles vigyor telepedett meg a számon.
- Örülök, hogy megtudtalak nevettetni. - mosolygott.
Összeszedtük a földről, amit James "bezsákmányolt" és elindultunk a pénztárhoz. Fizettünk, és együtt indultunk haza. Hirtelen megszólalt.
- Miért nem jöttél tegnap? - Megrezzentem, egyrészt nem számítottam a kérdésre; másrészt csak remélni tudtam, hogy nem látszik rajtam az ijedtség.
- George-al kicsit összegabalyodtam...
- Nem kell magyarázkodnod.
- De, de. Csúnya dolog volt tőlem, hogy nem mentem el, pedig te vártál rám. Sajnálom. - Próbáltam minél meggyőződően kifejezni magam. Sikerült.
- Megbocsájtok. Ha neked ő tettszik, akkor csak mond azt. Nem fogok megharagudni rád. Rád nem lehet haragudni.
- Édes vagy - vigyorogtam.
- Szerintem meg te vagy édes. - Megérkeztünk a ház elé.
- Szerintem meg te vagy édes - ismételte James utóbbi mondatát George a kapuban. Marha vicces.
- Én megyek, nem zavarok. - James elengedtem a kezem - igen a kezem fogta - és el is indult.
- James...
- Majd még találkozunk, Cara. - Vissza sem fordult, úgy mondta ezt.
- Van egy zsepid? - kérdezte George.
- Minek az neked?
- Elérzékenyültem.
- Köcsög vagy. - Direkt nekimentem a vállának, úgy léptem be a bejárati ajtón. George felbaszta az agyam.
Lepakoltam a szerzeményeim az étkezőasztalra és elkezdtem elpakolni.
- Segítek. - Megéreztem a meleg leheletét a vállam fölött. Alig láthatóan megrezzentem, ügyet sem vetettem rá. Átnyúlt a vállam fölött - az én 160 centimmel nem nehéz túlszárnyalni - és bepakolt a hűtőbe.
- Igazán nem kell...
- Mond, neked meg mi a bajod?! - rivallt rám. Kicsit - nagyon - összerezzentem. - Nem így szoktál viselkedni! Mr. Tökéletes megint csavart rajtad egyet?
- Mi az, hogy csavart rajtam? Nem is ismered Jamest, nem kellene róla véleményt nyilvánítanod! Magadban elkönyvelheted őt, de előttem ezt hagyd abba, George Shelley. - Azt gondolta, hogy szó nélkül hagyom? Á-á, ne is számíts rá!
- Cara, érzelmi roncs lesz belőlem. Meg fogok bolondulni. Könyörgöm adj már egy jelet! Számíthatok rád, vagy zárkózzak be, mert holnap James jön ebédre?
- Ahhoz, hogy számíts rám, és megszerezz, bizonyítanod kell, hogy tényleg kiállsz-e mellettem.
- Esküszöm, hogy be fogom neked bizonyítani, hogy a sors is azt akarta, hogy mi együtt legyünk. - Arcáról le lehetett olvasni, hogy tényleg komolyan gondolja. De vajon sikerül neki? Le vesz a lábamról?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)