kedd, április 29

Tizenhetedik Fejezet

Sziasztok! Nagyon igyekeztem, hogy hamar érkezzen a rész, nem akartalak titeket megváratni. Olyan fura volt írni, nem vagyok megelégedve a résszel. Rövid és gagyi. Remélem Petra majd kárpótol titeket a következővel - majd sürgetem, hogy siessen vele! ;)
xx Klau

Egy nagyon egyszerű elhatározásra jutottam. Ott hagyom George-ot. A francba. Nem érdekel. Felőlem azt csinál, amit csak akar. Nőből vagyok, nem egy baba. Nem lehet játszani az érzéseimmel. Akárhányszor is megbánta már, nem megyek vissza hozzá. Még nem. Hagy nyafogjon csak. Végül is nem én csaltam meg őt, hanem ő engem. 
- Hamar jövök - üvöltök Nathannek.
Már egy hete náluk lakom. Nathannel és Jamesszel. Kedves volt tőlük, hogy befogadtak. Nathan a nap huszonnégy órájában vigasztalt, sosem voltam szomorú. Mielőtt szomorú lettem volna, ő elkezdte a felvidítást. Egyszer sem sírtam George után. Megnyugtatott. 
James viszont rendszeresen átjárt George-hoz. Kedves tőle, hogy törődik vele, meg minden - ahhoz képest, hogy mikor megismerkedtek legszívesebben egymásnak ugrottak volna - de egy kicsit azért furcsállom ezt. Most ők "spanok", vagy mi?
James most is nála van. Elképzelem a jelenetet, amikor James közli George-dzsal, hogy hazamegyek. George először arra gondol, hogy hazamegyek, végül megint tiszta depi lesz, mikor James azt mondja neki, hogy csak a ruháimért megyek. Voltak időt, mikor tudtam sajnálni őt... 
Most viszont biztos gőzerővel takarítanak.
Nagy levegőt veszek, mielőtt csöngetnék, majd megnyomom a gombot. Puffanást hallok, valami leesett.
- Atya úr isten ez Cara! - üvölt George. Feszültnek tűnik a hangja. Mekkora lehetett az az üvöltés, hogyha én az ajtón kívül is tisztán hallottam? Végül pedig kinyílik az ajtó. 
- Szia - mondom. Nem mosolygok, a műmosolyt sem erőltetem.
- Cara, én...
- A cuccomért jöttem. Fogalmam sincs mit szeretnél mondani, de sietek, mert elkések a munkából - vágok a szavába. 
Próbál megszólalni, keresi a szavakat, végül csak kijjebb tárja az ajtót, én pedig felrohanok az emeletre. Villámsebességgel dobálok mindent a sporttáskákba és a bőröndökbe. Kényelmetlenül érzem magam. A saját házamban. Vállamra veszem a táskákat - annyit, amennyit csak bírok -, és lerohanok a lépcsőn. James ekkor lép ki a konyhából, épp egy szendvicset majszol. 
- Tudtam én, hogy itt vagy valahol - mosolyodok el. Felém nyújtja a szendvicsét. - Nem kérek, köszönöm. A lányokkal étterembe megyünk - mondom. 
Bekapja az utolsó falatot és a többi cuccomért felrohan az emeletre. Egy tucat táskával jön le. Megállapítom, hogy nincs több. Ennyi volt. George-dzsal maximum az utcán futhatok majd össze. James nem hozná hozzánk.
- Viszlát, George. - Még mindig komoran állok, indulásra készen. De nem bírok elindulni. NEM tehetem.
Ledobom a táskákat a földre és visszarohanok George-hoz. Szorosan át ölelem, ezzel szeretném éreztetni vele, hogy ez az utolsó.
- Ne csinálj baromságot! Lehet, hogy ez a vég, de te nem omolhatsz össze. Az az én dolgom. George, te erős vagy. Ha eljut hozzám bármi olyan infó, hogy cigizel, füvezel vagy iszol és vagdosod magad... esküszöm, hogy megtalálom a módját és levetem magam a Mennyből. Világos? - húzom fel a szemöldököm.
- Cara én annyira sajnálom - mondja egy ölelésbe húzva. Gyengéden ellököm magamtól.
- Most már késő, nem elég a sajnálás. Szia, George - mosolygok rá. Csúnya lett volna úgy elválni tőle, ahogy. Ennyit érdemel.
- Mehetünk? - kérdezi James. Bólintok, hogy igen.

***

A munkába tartok, késésben vagyok. Egy csomó idő elment azzal, hogy elhelyezkedtem. 
- Elnézést a késésért - mondom. Melanie csak legyint egyet nevetve. Amióta idekerültem, nagyon jóban lettünk. Ő az egyik legjobb barátom. 
- Cara.
- Hm? - nézek fel a papírok közül. 
- Vendéged van - mondja Melanie. Komoran nézek magam elé. Vajon ki az?
Bár ne láttam volna meg, hogy ki az. 
- Cara beszélhetünk? - kérdezi. 
- Most éppen dolgozom és...
- Fontos lenne, légyszíves.
- Mit akarsz, Kiara? 

szerda, április 23

Tizenhatodik Fejezet

Hát..sziasztok.:)
Kedves édes olvasóink.Annyira de annyira sajnálok mindent..Ennyi idő kellett hogy meg írjak egy részt.Szégyenlem magamat.Nagyon de nagyon.Klau-tól és tőletek is elnézést kérek.Ez a rész teljesen eltaszított.Szó szerint.Nem tudtam hogy írjam le ezt az egészet mert per pillanat hihetetlenül boldog vagyok.És ennek a résznek pedig szomorúnak kéne lennie.Ezért volt nekem nagyon nehéz meg írni.Minden esetre ez lett az egyik legrosszabb résem szerintem.De azért remélem elolvassátok.Nagyon szeretlek titeket.:) ♥

Pezz.xx


Elegem van a kibaszott kurva fenti életből.Nem hiszem el.Miért kellett nekem kora reggel beülnöm abba a kocsiba?Miért kellett meg látnom akkor Carat?Fáj lélegezni.Fáj az hogy érzek bármit is.Minek kellett pont most jönnie Kiarának is?Mi a picsáért kellett megcsókolnia?Úgy érzem hogy mindjárt meg bolondulok.Remegő kézzel meg nyitottam a csapot,amiből a hideg víz villám csapásként ért.A Whiskey-s üvegbe megint jól bele kortyoltam.Rég óta nem ittam alkoholt, de úgy érzem ennek most itt az ideje.Örökre elveszítettem emiatt.Érzem ahogy a szívem egyenként hull darabokra.Ami volt most nincs.És most miattam ő is boldogtalan.Csak néztem előre a hideg csempére.Arcomon egy könnycsepp száguldott le.
-CARA!-ordítottam el magamat.Az idegesség vette át az uralmat rajtam.Fel álltam elzártam a csapot és kimentem a fürdőből csurom vizesen.Be mentem a szobámba és körül néztem.Nincs itt velem.Nem lesz itt velem.A szekrényemhez mentem és mindent leborítottam ami rajta volt.Az ágyamról ami rajta volt mindet szerte szét dobáltam.Oda mentem a szekrényemhez és az összes ruhát kiszedtem és szétdobáltam vagy szétszakítottam.Elegem van mindenből.Szívem felgyorsult és kiszakadni készült.Jó párszor belevertem a falba ami be is tört.Tudni való hogy ezek a falak nem a legjobbak.A bütykömről lejött a bőr és vérezni kezdett.Fájt de annyi alkoholt megittam hogy egyenlőre nem tud érdekelni.Neki dőltem a falnak és lassan lecsúsztam.Nem hiszem el hogy ilyen állapotba tudok lenni.Miatta.Nincs most itt hogy meg vigasztaljon.Pedig annyira szeretem a mosolyát.Attól nekem is mosolyognom kell.Akár hogy próbálok nem mosolyogni nem megy.Már az is boldoggá tesz ha meglátom.Az első gondolatom olyankor mindig az hogy ő nekem mennyire tökéletes.El kell itthonról mennem.Nagy nehezen kijutottam a házból.Sötét van.Legalább nem annyira bámulnak meg.Mit gondolhat most?Biztos hogy utál.Egy balfasz fagyok.

*1 héttel később*

-George.Nyisd ki azt a kibaszott ajtót vagy esküszöm hogy betöröm!- ordított James.Már vagy 3x szólt, de nehezemre esik felállni.Lassan oda botorkáltam az ajtóhoz és kinyitottam.Fekete haja össze vissza állt.
-Meg támadott egy harkály vagy mi?- húztam fel a szemöldökömet.Csak megforgatta a szemét és bejött az ajtón.
-Nem meg mondtam hogy takarítsd össze a mocskodat?- nézett körbe a nappaliba.Hát még mindig nem volt időm össze takarítani.Vagy nem volt kedvem.Tök mindegy .
-Túl sok dolgom volt.- ültem le a kanapéra.James félre dobott egy pizzás dobozt és leült mellém.
-Haver.Össze kell szedned magad.Olyan a ház mint egy szemét telep.Mit fog szólni Cara ha haza jön?- sóhajtott.Szívem meg állt.Cara haza jön?Már 1 hete nem láttam.Az óta az eset óta hogy történt az a dolog.Nem mentem sehova mióta itt hagyott.Teljesen össze törtem és nincs kedvem semmihez.
-Mikor jön haza?- álltam fel.Össze kell takarítanom.Most azonnal.
-Holnap haza akar jönni.De csak annyira hogy össze pakoljon.Azt mondta új házba fog költözni.Jelentette az angyaloknak hogy nem képes veled együtt lakni.- sóhajtott egy nagyot.Elakar költözni.Itt hagy.Egyedül.
-Mi...micsoda?Mi az hogy elakar költözni?Nem hagyhat itt!-álltam fel idegesen.Csak járkáltam össze-vissza.Valahogy rá kell beszélnem hogy itt maradjon.Én üldözöm ki ebből a házból.Amiben már 3 hónapja együtt lakunk.Nem mehet el egy kibaszott kurva csók miatt mert esküszöm levetem magam a mennyországból.
-George...nem tudod megállítani.Össze törted a szívét.- fogta meg a vállamat.Szememet mardosta a könny.
-Menj el James.- töröltem meg az orromat.
-Nem hagylak itt haver.Ki pucoljuk a házat mire ide jön Cara.- mosolyodott el.
-Soha nem gondoltam volna hogy egyszer te leszel az az ember aki itt marad nekem.- ráztam meg a fejemet nevetve.
-Jó neked a maradék is.- kacagott.James a legjobb haver.Ezt komolyan mondom.Nem is tudom hogy tudtam a hülye fejére féltékeny lenni.Kemény 2 óra kellett ahhoz hogy kitakarítsuk ezt a rohadt házat.Gyorsan elrendeztem magamat is.Azért nem akarom hogy lássa Cara hogy mi lett belőlem.
-10 perc és itt van Cara.-jelent meg James a konyhába.Eddig nem izgultam de most már egyre jobban úrrá lett rajtam az a bizonyos érzés.
-Bocsánatot fogok tőle kérni.- piszkáltam a pulton lévő virágot.
-Ahogy akarod.