kedd, május 27

Hír

Sziasztok.:3
Tudom hogy nagyon régen nem hoztunk/hoztam új részt...ez azért van mert nincsen időm vagy nincs kedvem.Próbálok minél hamarabb részt hozni ez ezen a héten vagy jövőhéten lesz és utána Klau jön.3 hét múlva vége a sulinak,nekem pedig készülöm kell mert nemsokára ballagásom.Innen gondoltam le lehet venni hogy megint nem fogok tudni részt hozni mert el leszek foglalva a készülődéssel és izgulni fogok ami elveszi a figyelmemet.Nagyon sajnálom ezt de nyáron mindent bepótolunk.
Imádlak titeket.♥

Pezz.xoxo

kedd, április 29

Tizenhetedik Fejezet

Sziasztok! Nagyon igyekeztem, hogy hamar érkezzen a rész, nem akartalak titeket megváratni. Olyan fura volt írni, nem vagyok megelégedve a résszel. Rövid és gagyi. Remélem Petra majd kárpótol titeket a következővel - majd sürgetem, hogy siessen vele! ;)
xx Klau

Egy nagyon egyszerű elhatározásra jutottam. Ott hagyom George-ot. A francba. Nem érdekel. Felőlem azt csinál, amit csak akar. Nőből vagyok, nem egy baba. Nem lehet játszani az érzéseimmel. Akárhányszor is megbánta már, nem megyek vissza hozzá. Még nem. Hagy nyafogjon csak. Végül is nem én csaltam meg őt, hanem ő engem. 
- Hamar jövök - üvöltök Nathannek.
Már egy hete náluk lakom. Nathannel és Jamesszel. Kedves volt tőlük, hogy befogadtak. Nathan a nap huszonnégy órájában vigasztalt, sosem voltam szomorú. Mielőtt szomorú lettem volna, ő elkezdte a felvidítást. Egyszer sem sírtam George után. Megnyugtatott. 
James viszont rendszeresen átjárt George-hoz. Kedves tőle, hogy törődik vele, meg minden - ahhoz képest, hogy mikor megismerkedtek legszívesebben egymásnak ugrottak volna - de egy kicsit azért furcsállom ezt. Most ők "spanok", vagy mi?
James most is nála van. Elképzelem a jelenetet, amikor James közli George-dzsal, hogy hazamegyek. George először arra gondol, hogy hazamegyek, végül megint tiszta depi lesz, mikor James azt mondja neki, hogy csak a ruháimért megyek. Voltak időt, mikor tudtam sajnálni őt... 
Most viszont biztos gőzerővel takarítanak.
Nagy levegőt veszek, mielőtt csöngetnék, majd megnyomom a gombot. Puffanást hallok, valami leesett.
- Atya úr isten ez Cara! - üvölt George. Feszültnek tűnik a hangja. Mekkora lehetett az az üvöltés, hogyha én az ajtón kívül is tisztán hallottam? Végül pedig kinyílik az ajtó. 
- Szia - mondom. Nem mosolygok, a műmosolyt sem erőltetem.
- Cara, én...
- A cuccomért jöttem. Fogalmam sincs mit szeretnél mondani, de sietek, mert elkések a munkából - vágok a szavába. 
Próbál megszólalni, keresi a szavakat, végül csak kijjebb tárja az ajtót, én pedig felrohanok az emeletre. Villámsebességgel dobálok mindent a sporttáskákba és a bőröndökbe. Kényelmetlenül érzem magam. A saját házamban. Vállamra veszem a táskákat - annyit, amennyit csak bírok -, és lerohanok a lépcsőn. James ekkor lép ki a konyhából, épp egy szendvicset majszol. 
- Tudtam én, hogy itt vagy valahol - mosolyodok el. Felém nyújtja a szendvicsét. - Nem kérek, köszönöm. A lányokkal étterembe megyünk - mondom. 
Bekapja az utolsó falatot és a többi cuccomért felrohan az emeletre. Egy tucat táskával jön le. Megállapítom, hogy nincs több. Ennyi volt. George-dzsal maximum az utcán futhatok majd össze. James nem hozná hozzánk.
- Viszlát, George. - Még mindig komoran állok, indulásra készen. De nem bírok elindulni. NEM tehetem.
Ledobom a táskákat a földre és visszarohanok George-hoz. Szorosan át ölelem, ezzel szeretném éreztetni vele, hogy ez az utolsó.
- Ne csinálj baromságot! Lehet, hogy ez a vég, de te nem omolhatsz össze. Az az én dolgom. George, te erős vagy. Ha eljut hozzám bármi olyan infó, hogy cigizel, füvezel vagy iszol és vagdosod magad... esküszöm, hogy megtalálom a módját és levetem magam a Mennyből. Világos? - húzom fel a szemöldököm.
- Cara én annyira sajnálom - mondja egy ölelésbe húzva. Gyengéden ellököm magamtól.
- Most már késő, nem elég a sajnálás. Szia, George - mosolygok rá. Csúnya lett volna úgy elválni tőle, ahogy. Ennyit érdemel.
- Mehetünk? - kérdezi James. Bólintok, hogy igen.

***

A munkába tartok, késésben vagyok. Egy csomó idő elment azzal, hogy elhelyezkedtem. 
- Elnézést a késésért - mondom. Melanie csak legyint egyet nevetve. Amióta idekerültem, nagyon jóban lettünk. Ő az egyik legjobb barátom. 
- Cara.
- Hm? - nézek fel a papírok közül. 
- Vendéged van - mondja Melanie. Komoran nézek magam elé. Vajon ki az?
Bár ne láttam volna meg, hogy ki az. 
- Cara beszélhetünk? - kérdezi. 
- Most éppen dolgozom és...
- Fontos lenne, légyszíves.
- Mit akarsz, Kiara? 

szerda, április 23

Tizenhatodik Fejezet

Hát..sziasztok.:)
Kedves édes olvasóink.Annyira de annyira sajnálok mindent..Ennyi idő kellett hogy meg írjak egy részt.Szégyenlem magamat.Nagyon de nagyon.Klau-tól és tőletek is elnézést kérek.Ez a rész teljesen eltaszított.Szó szerint.Nem tudtam hogy írjam le ezt az egészet mert per pillanat hihetetlenül boldog vagyok.És ennek a résznek pedig szomorúnak kéne lennie.Ezért volt nekem nagyon nehéz meg írni.Minden esetre ez lett az egyik legrosszabb résem szerintem.De azért remélem elolvassátok.Nagyon szeretlek titeket.:) ♥

Pezz.xx


Elegem van a kibaszott kurva fenti életből.Nem hiszem el.Miért kellett nekem kora reggel beülnöm abba a kocsiba?Miért kellett meg látnom akkor Carat?Fáj lélegezni.Fáj az hogy érzek bármit is.Minek kellett pont most jönnie Kiarának is?Mi a picsáért kellett megcsókolnia?Úgy érzem hogy mindjárt meg bolondulok.Remegő kézzel meg nyitottam a csapot,amiből a hideg víz villám csapásként ért.A Whiskey-s üvegbe megint jól bele kortyoltam.Rég óta nem ittam alkoholt, de úgy érzem ennek most itt az ideje.Örökre elveszítettem emiatt.Érzem ahogy a szívem egyenként hull darabokra.Ami volt most nincs.És most miattam ő is boldogtalan.Csak néztem előre a hideg csempére.Arcomon egy könnycsepp száguldott le.
-CARA!-ordítottam el magamat.Az idegesség vette át az uralmat rajtam.Fel álltam elzártam a csapot és kimentem a fürdőből csurom vizesen.Be mentem a szobámba és körül néztem.Nincs itt velem.Nem lesz itt velem.A szekrényemhez mentem és mindent leborítottam ami rajta volt.Az ágyamról ami rajta volt mindet szerte szét dobáltam.Oda mentem a szekrényemhez és az összes ruhát kiszedtem és szétdobáltam vagy szétszakítottam.Elegem van mindenből.Szívem felgyorsult és kiszakadni készült.Jó párszor belevertem a falba ami be is tört.Tudni való hogy ezek a falak nem a legjobbak.A bütykömről lejött a bőr és vérezni kezdett.Fájt de annyi alkoholt megittam hogy egyenlőre nem tud érdekelni.Neki dőltem a falnak és lassan lecsúsztam.Nem hiszem el hogy ilyen állapotba tudok lenni.Miatta.Nincs most itt hogy meg vigasztaljon.Pedig annyira szeretem a mosolyát.Attól nekem is mosolyognom kell.Akár hogy próbálok nem mosolyogni nem megy.Már az is boldoggá tesz ha meglátom.Az első gondolatom olyankor mindig az hogy ő nekem mennyire tökéletes.El kell itthonról mennem.Nagy nehezen kijutottam a házból.Sötét van.Legalább nem annyira bámulnak meg.Mit gondolhat most?Biztos hogy utál.Egy balfasz fagyok.

*1 héttel később*

-George.Nyisd ki azt a kibaszott ajtót vagy esküszöm hogy betöröm!- ordított James.Már vagy 3x szólt, de nehezemre esik felállni.Lassan oda botorkáltam az ajtóhoz és kinyitottam.Fekete haja össze vissza állt.
-Meg támadott egy harkály vagy mi?- húztam fel a szemöldökömet.Csak megforgatta a szemét és bejött az ajtón.
-Nem meg mondtam hogy takarítsd össze a mocskodat?- nézett körbe a nappaliba.Hát még mindig nem volt időm össze takarítani.Vagy nem volt kedvem.Tök mindegy .
-Túl sok dolgom volt.- ültem le a kanapéra.James félre dobott egy pizzás dobozt és leült mellém.
-Haver.Össze kell szedned magad.Olyan a ház mint egy szemét telep.Mit fog szólni Cara ha haza jön?- sóhajtott.Szívem meg állt.Cara haza jön?Már 1 hete nem láttam.Az óta az eset óta hogy történt az a dolog.Nem mentem sehova mióta itt hagyott.Teljesen össze törtem és nincs kedvem semmihez.
-Mikor jön haza?- álltam fel.Össze kell takarítanom.Most azonnal.
-Holnap haza akar jönni.De csak annyira hogy össze pakoljon.Azt mondta új házba fog költözni.Jelentette az angyaloknak hogy nem képes veled együtt lakni.- sóhajtott egy nagyot.Elakar költözni.Itt hagy.Egyedül.
-Mi...micsoda?Mi az hogy elakar költözni?Nem hagyhat itt!-álltam fel idegesen.Csak járkáltam össze-vissza.Valahogy rá kell beszélnem hogy itt maradjon.Én üldözöm ki ebből a házból.Amiben már 3 hónapja együtt lakunk.Nem mehet el egy kibaszott kurva csók miatt mert esküszöm levetem magam a mennyországból.
-George...nem tudod megállítani.Össze törted a szívét.- fogta meg a vállamat.Szememet mardosta a könny.
-Menj el James.- töröltem meg az orromat.
-Nem hagylak itt haver.Ki pucoljuk a házat mire ide jön Cara.- mosolyodott el.
-Soha nem gondoltam volna hogy egyszer te leszel az az ember aki itt marad nekem.- ráztam meg a fejemet nevetve.
-Jó neked a maradék is.- kacagott.James a legjobb haver.Ezt komolyan mondom.Nem is tudom hogy tudtam a hülye fejére féltékeny lenni.Kemény 2 óra kellett ahhoz hogy kitakarítsuk ezt a rohadt házat.Gyorsan elrendeztem magamat is.Azért nem akarom hogy lássa Cara hogy mi lett belőlem.
-10 perc és itt van Cara.-jelent meg James a konyhába.Eddig nem izgultam de most már egyre jobban úrrá lett rajtam az a bizonyos érzés.
-Bocsánatot fogok tőle kérni.- piszkáltam a pulton lévő virágot.
-Ahogy akarod.

szerda, március 26

Tizenötödik Fejezet

i love it when he swears 😍 | via Tumblr
Helló-belló! Jézus, ez ciki volt. :D Na újra.
Sziasztok Kedveskéim! Na ez már jobb! Elég hamar érkezett ez a fejezet, mivel már alig vártam, hogy írhassak. A kedvenc sorozatomnak vége, most várhatok - Petrával várhatunk - nyárig, hogy jöjjön az új évad. Nem tudom, hogy fogom kibírni addig - valószínűleg kezdek egy új blogot. 
Az új kinézetről csak annyit, hogy úgy volt, hogy rendelek, de végül meggondoltam magamat. És bár kicsit sötét, nem igazán illik a történethez, remélem, ti megszeretitek ezt is.
De valahol ott tartottam, hogy vártam, hogy írhassak. Mostanában próbálok/lunk kicsit gyorsabbak lenni - talán csak a héten, mivel Petra beteg, jobbulást neki.
Új szereplő is csatlakozott a "stábhoz". Tettszik nektek? Írjátok meg! Ki fog kerülni egy közvélemény kutatás, amiben arról kérdezünk titeket, hogy ki a kedvenc szereplőtök. Egy kattintás az egész! Mi kíváncsiak vagyunk rá!
Ez az egész nagyon elhúzódott, sosem írtam még ilyen hosszú "panaszt", de remélem, hogy nem veszem el ezzel a sok sorral a kedveteket az olvasástól!
xxx Klau


El sem hiszem! George kimondta! Kimondta, hogy szeret! Jézusom, én most erre mit feleljek? Azt, hogy "Én is szeretlek, de ez az új fiú teljesen rabul ejtett"? Na nem!
Mázlimra megcsörrent a telefon és én elrohantam, hogy felvegyem. Így kevésbé volt ciki, viszont szegény George szívét apró darabkákra törtem. Megint. Én, a szívtipró. Utálom magam.
- Igen? - szóltam bele a telefonba.
- Szia, Cara? - hallom Nathan hangját a vonal végén. 
- Szia - mosolyodok el, de tudom, hogy ő ezt úgysem látja.
- Nem akarok bekavarni, mert tudom, hogy van barátod, de a lakótársaim elmentek buliba én meg mondtam, hogy maradok, de szétunom a seggem...
- Ha gondolod átugorhatok - mondom kedvesen. 
- De persze csak akkor, ha a barátod nem bánja - teszi hozzá gyorsan.
- Nem bánja - hazudom. Rémes vagyok! De így legalább nem kell George-ot néznem és belül cifrábbnál cifrább jelzőket erőltetnem magamra.
- Oké, Angyal utca 126 - mondja a címet.
- Rendben, szia.
-Szia - köszön el édesen. Atya Úr Isten!
- George! - üvöltök, mire ő kidugja a fejét az ajtómon. - Elmentem...
- Menj csak - csapja be maga után az ajtót.
- ... boltba - fejezem be a mondatot, de tudom, hogy ő már úgy sem hallja. Egy pióca vagyok. Gyűlölöm magam. Végre el kéne döntenem, hogy mit is akarok. Felkapom a cipőmet és elindulok Nathanhez. Kicsit rossz előérzetem lesz, mikor észreveszem, hogy James háza előtt állok. Lakótársak lennének?
Megnyomom a csengőt és várom az ajtónyitást. 
- Szia - csillan fel a szeme, mikor ajtót nyit. Nem köszönök, csak elmosolyodom. - James elment valami csajjal, így egyedül maradtam - mondja. Á, szóval James-el lakik! És James csajozik, oké... 
 - Nagyon örülök, hogy elhívtál - mondom. 
 - Történt valami köztetek? - céloz rám és George-ra. Aprót bólintok és leülök a kanapéra. - Mesélj. 
 - George azt mondta, hogy szeret. De én nem viszonyoztam ezt... - csuklik el a hangom és sírni kezdek. Tiszta szánalom, itt bőgök Nathan ölében. 
 - Ki fogtok békülni - simítja meg hátamat vigasztalás képen. 
 - De mi van akkor, ha én sosem fogom kimondani? Engem a pokolba kellett volna küldeni... 
 - Ne mondj ilyet! Te gyönyörű vagy. Ha George-al nem is, de valaki mással talán leélheted ezt az életed. - Hogy milyen igaza van! Nagyon bölcs. 
 - Köszönöm a szép szavakat. 
 - Bármikor - nevet. Én is elmosolyodom. Csak úgy árad belőle a pozitív energia. Nem szólalok meg, csak jó erősen átölelem. Nem akarom elengedni, nem akarom, hogy végelegyen ennek. Szerencsére nem tiltakozik.
- Miért vagy velem ennyire kedves? - kérdezem, fejem a vállába fúrva.
- Te szedtél föl, nem én - nevet fel. Nekem is nevetnem kell. Igen, szó szerint felszedtem a földről.
- Köszönöm - suttogom. Most ő nem válaszol. De tudom, hogy tudja, mire értem ezt.
- Szerintem vissza kéne menned hozzá és elmondani neki, hogy te még nem állsz erre készen.
- Igazad van - engedjük végre el egymást. - Megyek is - virulok fel. Biztatóan rám mosolyog és én feltépem a kilincset. Majd fellököm az ajtóban álló Jamest.
- Hékás! - üvölt. De nem foglalkozom vele. Nem. Eszeveszettül rohanok végig az utcán és mikor a házunk elé érek gyorsabb tempóra kapcsolok - ha ez egyáltalán lehetséges.
Rossz ötlet volt hazajönnöm. Bárcsak maradtam volna ott ahol voltam. A látvány ugyanis sokkol. A kanapén éppen George és Kiara csókcsatája látható. Menten megőrülök!
- Pazar! És én még azt hittem, hogy én vagyok a féreg - üvöltöm. A szemem megtelik könnyekkel. Gondolkozás nélkül felrohanok az emeletre és egy táskába dobálok pár ruhát.
- Cara én...
- Hagyj engem a francba, George Shelley. És én éreztem magam rosszul, amiért nem mondtam ki, hogy szeretlek. Nem bántam meg, hogy nem mondtam ki. - Direkt úgy távozom, hogy nekimegyek a vállának. Lerohanok a lépcsőn, de mielőtt elindulok egy szánalmas arckifejezéssel Kiarára nézek. Érezze csak magát rosszul!
Becsapom magam után az ajtót és a hátamra veszem a hátizsákot. Tudom, hogy hova megyek. Hova máshová mehetnék?
Már nyílik is az ajtó, és én James és Nathan karja közé zuhanok. Eddig bírtam. Eddig bírtam azt, hogy ne fakadjak sírva. Most viszont a könnyeim patakokban folynak végig az arcomon.
- Semmi baj - nyugtatnak. Semmi baj?! Tudtommal, éppen most csalt meg az a fiú, akiben a legjobban bíztam!

vasárnap, március 23

Tizennegyedik Fejezet

Heey.:3
Szép napot mindenkinek.Itt lenne az új rész.Kicsit ilyen kicsit olyan lett szerintem de próbáltam kicsit izgalmasabbá tenni.Nagyon tetszik az új kinézet amit a drágalátos írótársnőm készített.A következő rész szerintem  nagyon szuper lesz mert Kalu már alig várja hogy írhassa meg fele.:D Jó olvasást és millió puszi.<3

Pezz.xx

Cara már vagy 3 órája elment, és mivel fogalmam se volt hogy mit csináljak így csak ültem a kanapén és kapcsolgattam az egyik csatornáról a másikra.Majdnem halálra untam magamat amikor Cara hatalmas mosollyal lépett be a szobába egy pasival.Várj, ki ez a pasi?
-Szia édes.- álltam fel és adtam egy puszit az arcára.Rá néztem a vendégünkre.Barna haj, bajna szem, elbűvölő arcszerkezet.
-Helló.Nathan vagyok.-nyújtotta kezét a fiú.Kezet fogtunk, amiénél kicsit erősebben szorítottam az enyémnél kicsit nagyobb kezét.
-Geroge.-bólintottam kicsit.Leültünk mind a hárman és beszélgetni kezdtünk.Cara meg fogta a kezemet nyugtatás képen mert észre vette hogy kicsit feszült vagyok.Éppen arról beszéltünk milyen állása volt a földön -amikor csengettek.Jaj de jó.Legalább nem kell azt hallgatnom hogy mennyire jó rendőrnek lenni.
-Nyitom!- mondta Cara majd felállt és kiment a nappaliból.Pár másodperc múlva James-el jöttek vissza.
-Hello.-fogtunk kezet.James és én már nem vagyunk rosszba.Tudom hogy csak barátok Caraval és amúgy jó arc a csávó.
-Sziasztok.- köszönt majd bemutatkoztak egymásnak Nathan-el.Újra beszélgetésbe bonyolódtunk most már James-el együtt.Ez a csávó annyira nagyképű hogy az már fáj.Esküszöm nem is értem Cara-nak minek kellett ide hoznia.Nem hajléktalan szerintem.Már az első napján haza hozza a munkáját.És az a baj hogy ez a fiú se csúnya.James miatt már nem aggódok most már aggódjak e miatt a faszfej miatt.
-Na de én azt hiszem hogy megyek.Még meg kell ismerkednem az új lakótársaimmal.-csapott a combjára Nathan.Hála az égnek.Azt hittem hogy soha nem megy el.Amúgy is majdnem halálra untam magamat a hülyeségein, és még a viccei se viccesek.Látszik hogy rendőr.Cara illedelmesen kikísérte majd vissza jött.
-Nem kedvelem.-jelentette ki James.Egyetértően bólogattam.Nagyképű, nincs humorérzéke és feltűnően pályázik a csajomra.
-Pedig igen is aranyos.Csak féltékenyek vagytok.-tette keresztbe a kezeit sértődötten.De szeretem ilyenkor.Annyira aranyos hogy meg zabálom azt a cuki morcos pofiját.
-Jól van már durci muci.- pusziltam meg az arcát.
-Hé hé hé!Ne előttem kérlek.Vissza hányom a ebédemet.-tette kezét a mellkasára James.Elnevettem magamat majd meg mutattam neki a középső ujjamat.
-James-et se szeretted eleinte.-érvelt Cara.Ja csak James nem egy két lábon járó krumpli.
-De James nem nagyképű ,és meg értette hogy együtt vagyunk.- tettem kezemet a combjára.
-Jól van gyerekek.Én tényleg mindjárt kidobom a taccsot úgyhogy puszikállak titeket.- ment ki a nappaliból az említett ember majd egy hatalmas ajtó csapódás és már itt sincs.Bolond ez az ember.Olyan volt mint egy hím ringyó.
-Figyelj baby.Ha te barátkozni akarsz ezzel a bájgúnárral akkor elfogadom.- mosolyogtam rá.Igaz majd elfogok kicsit beszélgetni vele hogy ő csak az enyém.Meg forgatta a szemét majd bele boxolt a vállamba.
-Bolond vagy George Shelley.-fogta meg az ingem gallérját majd magához húzott és meg csókolt.Kezemmel hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.Na ezt soha nem fogja meg tenni Nathan.
-Mondtad már egy párszor.- kuncogtam mikor elváltunk egymástól.
-Mert ez az igazság.-simogatta meg az arcomat.Annyira szeretem ezt a lányt hogy azt elmondani nem lehet.Akár hányszor elakartam neki mondani az érzéseimet mindig meg ijedtem és inkább hagytam.Félek hogy mit fog hozzá szólni.Ebbe a 2 és fél hónapban mindig együtt voltunk.Meg ismertem és annyira szeretem hogy már azt se tudom hogy tudtam eddig nélküle élni.Szeretem mikor reggel kicsit morcos, szeretem mikor pimasz,szeretem mikor viccelődik és szeretem átölelni,mellette kelni és megcsókolni.Olyan mintha már 10 éve együtt lennénk.
-Nem megyünk kicsit pihenni?Fáradt vagyok.-ejtette fejét a vállamra ezzel kimentve az érzelmi viharból.
-De.Állj fel.-adtam ki neki az utasítást miután én is fel keltem a kanapéról.Meg tette amit mondtam.Kezemet fenekére tettem és közelebb húztam magamhoz.Kicsit meg emeltem a combjánál fogva és az ölembe kaptam.Lábait derekam köré tekerte és kezével megkapaszkodott a vállamba.Válla fölött néztem az utat a szoba fele nehogy el essünk valamibe.Amint beértünk a szobába ledobtam az ágyra de erősen kapaszkodott így én is estem vele.A kis huncut.Miután kinevettük magunkat a bénaságunkon mellé feküdtem.Csak néztük egymást hosszú percekig.Itt a tökéletes pillanat hogy elmondjam neki.
-Cara valamit el kell mondanom.-nyaltam meg az ajkaimat.Talán még se kellene.Nem!Most nem szabad meg hátrálnom
-Mondjad.-birizgálta a hajamat.Olyan nyugodtnak és békésnek tűnt mint egy angyal.Az én egyetlen angyalom.
-Szeretlek.-mondtam ki azt a bizonyos kilenc betűs szót.

hétfő, március 17

Tizenharmadik Fejezet

Sziasztooook! Ez a rész egy kicsit furcsa időpontban érkezett, ugyanis már a legtöbbetek iskolában van... Én is ott leszek egy húsz percen belül, csak lyukas órával kezdek, így volt időm befejezni a részt. Remélem tetszeni fog majd nektek! Komizni, pipálni ér!
xxxKlau

Az ágyban forgolódok, mikor egyszer csak egy puffanást hallok. Egyből kipattan a szemem és felkapom a fejem. George fekszik a földön és a fejét fogja.
- Neked is jó reggelt - vigyorog, s közben próbál feltápászkodni. Nem igazán hagyom, hogy felálljon, ugyanis ráülök. - Ó ha tudnád most mit érzek - vigyorog kajánul. Még csak most kelt, de a fantáziája az egekben van.
- Senki sem kíváncsi arra, hogy te éppen mit érzel, Shelley - nyomtam egy puszit a szájára.
- Felőlem tölthetjük így akár az egész napot is - rántott vállat. Nagyon ráérős.
- Nekem megfelel - vigyorogtam és ráfeküdtem. Szegénykémnek a férfiassága háromszor nagyobb lehet, de ha férfi, akkor viselkedjen úgy, mint egy férfi!
- Nekem is - simogatta a hátam.
- Te George! - kaptam fel a fejem.
- Mondjad Napsugaram.
- Be akarom festeni a hajam. - A szemem csak úgy csillogott.
- Akkor ma nem töltjük így a napot? - nézett kiskutya szemekkel.
- Ha hazaérünk, akkor folytatjuk - simítottam végig az ajkán.
- Öltözz! - parancsol rám, ám mikor kapcsol, hogy rajta fekszem el kezd gondolkodni azon, hogy vajon lelökjön magáról, vagy megvárja, míg magamtól megemelem a kis popsim. 
Igazat adok neki és leszállok róla. Ő is feltápászkodik a földről, majd kitessékelem a szobából. A szekrényhez lépek és kiveszek egy fekete farmert és egy fehér rövid ujjú pólót. Megfésülködöm és bekopogok George-hoz.
- Mehetünk - jön ki az ajtón és belé karolva leballagunk a lépcsőn. Az előszobában felvesszük a cipőnk és útra kelünk.
- Sziasztok, miben segíthetek? - jött mellénk egy nő, amint beléptünk az ajtón.
- Jó napot! A barátnőm hajat szeretne festetni - közli a nővel George.
- Gyere csak - fogja meg a kezem és leültet egy székbe. - Milyen hajban gondolkozol? - kérdezi.
- Nem tudom. Már nagyon rég óta ki szeretném próbálni, de sosem volt rá időm - magyarázom a fodrásznak.
- Ha gondolod, hagyhatod rám is ezt...
- Nagyon szépen köszönöm - mosolygok.
- Itt maradjak, vagy húzzak el? - kérdezi George. Mindjárt megzabálom.
- Hoznál nekem valami csajos újságot? - Na ez jó lesz! Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit hoz nekem.
- Neked bármit - mosolyog rám és elmegy.
- Kezdhetjük? - kérdezi a nő.
- Persze - dörzsölöm össze a tenyerem.
Jó ötlet volt elküldeni George-ot az újságért, ugyanis ha meglátná, hogy nézek ki ezzel sok alufóliával a hajamban, valószínűleg nem lenne hajlandó velem aludni. Amit persze nem akarok.
- Készen is vagyunk! - nyom egy tükröt a kezembe a nő. Mikor megláttam magamat a tükörben, azt hittem helyben leesek a székről. Világ életemben barna volt a hajam.
- Úr Isten! - nyögöm ki az első értelmes szót.
- Na tettszik?
- Hogy tettszik? Imádom!
- Ennek nagyon örülök - mosolyog önelégülten.
- Itt vagyok - hallom magam mögött George hangját. - Te jó Isten! - Még az újságot is kiejti a kezéből, mikor megfordulok.
- Tettszik? - kérdezem félénken.
- Imádom - hajol le az újságért. - Őszintén nem tudtam, hogy milyet hozzak neked, ezért az eladó segítségét kértem és ő ezt ajánlotta - nyújtja át az újságot.
- Jó lesz, köszönöm.
- Akkor mehetünk? - segít fel a székből - nem mintha magamtól nem menne.
- Igen - bólogatok nagyokat. - Még egyszer nagyon szépen köszönöm - fordulok a nőhöz hálálkodva.
- Én köszönöm, hogy feldobtad a napom. És amúgy meg gyönyörű lettél - mosolyog.
- Akkor viszlát - köszönünk George-al.
- Nagyon tetszel ám nekem - vigyorog George.
- Ennek nagyon örülök - húzódik mosolyra a szám és adok neki egy csókot.
- Na menjünk! - kulcsolja össze a kezünket és így indulunk neki a sétának.

***

2 hónappal később
George-al ma ünnepeltük a két hónapos fordulónkat. Olyan édes volt, hogy az leírni sem lehet. El vitt egy étterembe, ahol úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Hogy lehet egy fiú ennyire cuki? A végén még itt helyben elolvadok.
- Hé mizu? - ül le mellém a kanapéra George.
- Semmi. Csak elgondolkoztam - sóhajtok egy nagyot.
- Min gondolkoztál? - teszi a fejét a vállamra.
- Azon, hogy szeretnék dolgozni.
- Dolgozni? - kérdezi meghökkenve.
- Igen, szét unom egész nap a belem. Kell valami, amivel elütöm az időt. Tudod, ez ilyen csajos probléma.
- Értem, de miért pont dolgozni? Annyi mással el tudod ütni az időt! Vegyél főzőleckéket vagy kössél, mit tudom én. 
- Szóval most azt mondod, hogy bénán főzök? - teszem fel a költői kérdést.
- Nem, csak...
- George, én most elmegyek a központba és kérek egy munkát, oké? - állok fel a kanapéról, mire ő visszaránt az ölébe.
- És ha én nem akarom, hogy elmenj? - érinti össze az orrunkat, majd egy rövid puszit nyom a számra. Átkarolom a nyakát és magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam. Nyelvét számba dugja és elkezdünk hosszasan csókolózni. Mikor már nem bírjuk, elválunk egymástól.
- Én mentem öltözni - vigyorgok. Túl jártam az eszén. Elbódítottam a csókommal.
- Átvertél - durcázik a kanapén. Mint egy három éves.
Felkapok egy fekete csőszoknyát egy fehér inggel, hajamat lófarokba fogom és egy fekete magassarkút húzok a lábamra. Szememet kihúzom tussal és vállamra veszem a táskám. Kész is vagyok. Leballagok a lépcsőn, ahol George félmeztelenül ül a kanapén.
- Ugye tudod, hogy nem hatsz meg - nevetek és úgy indulok az előszoba irányába.
- Ne hagyj itt!
- Szia George! - lépek ki az ajtón.
Gyalog megyek a központba, rám fér a séta, jól eltunyultam. Mikor odaérek, kinyílik előttem az ajtó és én felmegyek a 3. emeletre.
- Cara? - kérdezi Benny, mikor meglát.
- Benny! - rohanok oda hozzá és szorosan átölelem.
- Mi járatban? - kérdi.
- Munkát szeretnék vállalni. - Nem habozom, egyből a lényegre térek.
- Már is kezdhetsz - nyom egy mappát a kezembe. Tátott szájjal nyitom ki. - Túl gyors?
- Igen - bólogatok nagyokat. - De nekem így is megfelel.
- Rendben. A mappában egy bizonyos Nathan Baker nevű fiú adatai vannak. Hamarosan megérkezik, a lényeg az lenne, hogy neked kell körbevezetni. Tudod, mint ahogy George-nál is segítettél - világosít fel.
- Rendben, köszönöm. És mikor jön? - kérdem.
- Kb. most - nevet fel. - Folyosó végén balra a második ajtó. 
- Megyek - indulok meg a folyosón. Vajon hogyan néz ki?
Elfordítom a zárat az ajtóban és belépek a fehér szobába. Tisztán bennem vannak a régi emlékek. Mikor én is itt keltem fel, aztán meg amikor George volt itt. Mindenre emlékszem. 
Gondolat menetemet a fiú zavarja meg. Ott fekszik a földön, tőlem olyan öt méterre. Odafutok mellé és megvárom, míg elkezd ébredezni. Mikor a szeme kinyílik, abban a pillanatban legszívesebben elájulnék.
- Anya Úr Isten! - adok hangot az elbűvöltségemről. Barna szemek, micsoda barna szemek! Azt hiszem bele zúgtam!

vasárnap, március 9

Tizenkettedik Fejezet

Hello.:3
El se hiszem hogy írtam egy olyan részt amivel úgy nagyjából meg vagyok elégedve főleg úgy hogy nem átlagos héten vagyok túl.A szomszédom meghalt.56 éves volt, és sajnos 2 gyereket hagyott itt az élettársával (nem házasodtak össze).Rákos volt szegény.Nagyon sajnálom a gyerekeket is mivel ismerem őket sőt az egyik az osztálytársam is.Holnap lesz a temetése ami szerintem meg fog viselni így örültök hogy Kalu írja a következő rész.Remélem hogy nektek is tetszik ez a rész.Megint majdnem elfelejtettem:2000 OLDALMEGJELENÍTÉS!Köszönjük szépen.:) ♥

Pezz.xx

Nem hiszem el hogy Kiara ilyet mondott Cara-nak.Talán félre ismertem és nem is kellett volna neki mindent elmondanom.Hazafele tartok egy kiadós veszekedés után.Remélem hogy nem fogja leordítani a fejemet Cara.Babráltam a kulcsokkal mivel nem találtam meg a bejárati ajtóhoz valót.Végül ki nyitottam és beléptem a házba.Makaróni illat csapta meg az orromat.Hmm a kedvencem.Ledobtam a cuccaimat és meg fordultam.Cara gyorsan felpattant a székről.Káprázatosan nézett ki ebben a virágos ruhában.Széles vigyorra húzza a száját ami kicsit meglep de aztán én is elvigyorodtam.
-Cara?-léptem mellé.Vágtam egy értetlen fejet mire kicsit kuncogott.Hogy nekem mennyire tetszik ez a kuncogás.
-Ülj le George.Mindent elmagyarázok vacsora közben.-ment ki a konyhába.Most csak képzelődök vagy tényleg vacsorát csinált nekem?Leültem és vártam.Pár perc múlva két nagy tál makarónit hozott be majd elém rakta az egyik tányért és leült velem szemben.A nyál össze futott a számban amikor a kajára néztem.Ah George.A fene egye meg azt a zabás seggedet.
-Nyugodtan ehetsz.Azért csináltam.-nevetett fel az arcom láttán.Nem kellett kétszer mondani.Neki estem az előttem lévő ételnek ami nagyon finom volt.Egy pillanatra megálltam.
-Igaz nem raktál bele semmit hogy bosszút állj?- néztem rá összeszűkült szemekkel.Fel nézett rám és kitört belőlünk a nevetés.
-Bolond egy ember vagy te George Shelley.- rázta meg a fejét hitetlenkedve.Hát ez kedves tőle.Habár igaza lehet mivel már elég sokan mondták ezt nekem.
-Akkor elmagyarázod hogy mi ez az egész?- kérdeztem miután megvacsoráztunk.Felállt az asztaltól  meg fogta a kezemet, és a nappaliba húzott majd leültetett a kanapéra.Szorosan mellettem foglalt helyet és megéreztem azt a hihetetlen illatát.Anyám, ha a földön lennék már tuti szívrohamot kaptam volna.
-Figyelj George.Én nagyon sajnálom hogy bunkó voltam veled.Nem kellett volna.Igazából James csak a haverom.Soha nem is lesz közöttünk semmi mert...-nem fejezte be a mondatot.Miért nem fejezte be a mondatot?
-Mert?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.Tenyerem izzadni kezdett az izgatottságtól.
-Mert nekem te tetszel George!- hajtotta le a fejét.A boldogság elárasztotta a testemet ahogy kimondta a nevemet.Tetszek neki.Kezemmel lassan felemeltem a fejét és a szemeibe néztem.
-És mi tetszik neked bennem?- simítottam meg selymes haját.Szerintem az elmúlt 20 évemben nem simogattam ilyen selymes hajat.
-Tetszik hogy jókat tudunk beszélgetni,vicces vagy,megértő,szerethető,cuki,kedves és elképesztő.Imádom amikor a hajamat piszkálod és kiráz a hideg mikor hozzám érsz.- sóhajt egy nagyot amikor végig húzom kezemet az arcán.Szívem gyorsan ver az előbb hallott dolgoktól.Ó istenem.
-Cara...te is nagyon tetszel nekem.- ráztam meg a fejemet.
-És mi tetszik neked bennem?-kérdezte pimasz mosollyal.
-Az hogy hihetetlenül édes vagy mikor zavarba vagy, az hogy olyan vagy mint a lelki társam, az hogy különleges vagy, és ha hiszed ha nem az is tetszik amikor bunkózol,mert olyankor nagyon dögös vagy.Imádom mikor mellettem vagy.- sóhajtottam én is egy nagyot.Minden egyes szót komolyan gondoltam.
-Ha még egyszer bunkó leszek veled meg kell büntetned.Hm...mi legyen a büntetés?- tette kezét az állára és simogatni kezdte mintha valami szakáll lenne ott.
-Én tudok egy jó büntetést.- tettem fel a mutató ujjamat, és elképzeltem ahogy a fejem felett megjelenik egy villanykörte ahogy az mesékben szokott lenni.
-És mi az nagyokos?- túrt bele a hajamba.Elsőnek kicsit elámultam majd csúnyán néztem rá amiért elveszi a figyelmemet a mondanivalómtól.Közel hajoltam hozzá és a fülébe súgtam csak azért is mert kíváncsi voltam a reakciójára.
-Ha még egyszer bunkózol vagy csúnyán beszélsz velem, egy csókot kapok tőled.- pusziltam meg az arcát majd elhúzódtam tőle.Pár másodpercig csak nézett,aztán már arra lettem figyelmes hogy felettem van és lefogja a két kezem.
-Tehát így játszunk Shelley.Oké.De azt ugye tudod hogy minden egyes nap kínozni foglak valamivel?- vigyorgott gonoszan.Elnevettem magamat majd előre dőltem és én fogtam le a kezét.
-Igen így játszunk Jensen.- hangsúlyoztam ki a vezetéknevét.Mélyen egymás szemébe néztünk és a légzésem kicsit felgyorsult.Tekintete a számra siklott.
-Baszd meg Shelley!- húzta ki csuklóját as szorításomból.Kezét a tarkómra tette és lehúzott magához.Meleg ajka az enyémhez ért amitől majdnem kiugrott a szívem a helyéről.Nyelvünk hamar megtalálták a közös hangot.Lábát körbe fonta a derekamon amitől őszintén szólva kicsit izgatott lettem, ha értitek mire gondolok.A világ megszűnt körülöttünk és csak élveztük ezt az egész szituációt.Pár perc múlva elhúzódtunk egymástól és lihegve néztünk farkasszemet.
-Azt hiszem sokat fogok bunkózni.