csütörtök, február 13

Kilencedik Fejezet

Hey sweeties! Rettentően sajnálom, hogy ilyen későn érkezett a rész, csak - nem akarok semmilyen kifogással előállni - túl sok időt töltöttem magammal. Igen, hülyén hangzik, de úgy döntöttem, hogy új történetbe kezdek - ezúttal egy regénybe - és szinte el is ment vele az idő... Fejlécet készíteni/rendelni, traillert, megtervezni az alaptörténetet... valamennyiünk tudja, hogy hogyan is van ez. De megint sokat jár a szám. Remélem nem haragszotok, hogy így felszívódtam, és tetszeni fog ez a fejezet is - próbáltam hosszúra gyártani. Komizni, pipálni ér!
Klau xx

Lebaktattam a lépcsőn. Egyenesen a konyhába indultam, a hasam majd kilyukadt az éhségtől. Ezért néha utálok aludni. Amíg alszom, addig megéhezem. De ha nem alszok akkor meg morcos vagyok, és különben is, ki nem szeret aludni? Cara féle szleng. 
Kitártam a hűtőajtót, ami - nagy meglepetésemre - üres volt. Szó szerint üres. Nem tudom, hogy csinálhattuk...
- George! - üvöltöttem a lépcső aljából.
- Igen? - Kidugta a fejét az ajtaján. Ő is üvöltött.
- Hova tűnt a hűtőből az a sok kaja? - Vállat vonva trappolt lefelé a lépcsőn.
- Ő... hát valószínűleg megettük. 
- Nagyon tudományos kis fejed van... de ettől még a hűtő nem telik meg - flegmáztam. A végén még hisztikirálynő lesz belőlem, és azon fogom magam kapni, hogy a kertben alszom, mert George nem hajlandó az ugatásomat hallgatni nulla-huszonnégyben.
- Akkor menj el bevásárolni. - Egy hajtincset tűrt a fülem mögé. Reggelente a hajam olyan kesze-kusza, hogy az valami borzalmas.
Már vagy egy perce bámulom azt a vigyori pofáját, amivel folyamatosan engem stíröl. Kicsi George, hamarosan megunlak és itt hagylak.
- Mi van? - horkantottam fel.
- Mi lenne?
- Miért meredezel így? Netán' van rajtam egy bibircsók? - Arcomat kezdtem el tapogatni, megjátszottam magam.
- Csak nézlek. - vont vállat.
- Nincsen rajtam semmi különös, nem kell nézni - hajtottam le a fejemet. Kezét, óvatosan állam alá csúsztatta és felemelte a buksimat.
- Pedig helyes kis arcod van - nevetett.
Az államnál lévő kezét lerántottam magamról és visszavonultam a konyhába. Nem volt kedvem korán reggel jó pofizni.
- Hé, most meg mi van? - jött utánam.
- George, ezt ne erőltessük.
- De mégis miért? Tegnap még nem így álltál a dolgokhoz. Mi történt? - értetlenkedett.
- Kialudtam magam, átgondoltam a dolgokat. Legyünk csak barátok, George. - Ügyesen kikerültem és felrohantam a szobámba.
TumblrValószínűleg épp most törtem apró darabkákra a szívét. Csak egy gond volt: nem igazán érdekelt. Felőlem egy birodalmat is vehetne nekem, akkor sem tudna meggyőzni. Nem szabad belé gabalyodnom! Ha nem sikerülne, akkor valószínűleg eltávolodnánk egymástól. Innen már nem lehet kikerülni! Nem tudok újra meghalni! Nem tehetem ezt meg!
Gyorsan átöltöztem, felkaptam a kulcsomat és a mobilomat, s gyorsan felvázoltam egy bevásárlólistát. 
Elindultam gyalog. tíz perc séta után meg is érkeztem a bevásárlóközponthoz, és megkerestem a plaza térképen az áruházat. Elvettem egy kocsit és nekikezdtem a vásárolgatásnak.
Ez biztosan kelleni fog, mondtam magamban, egy kukoricakonzerv szorongatása közben.
Bepakoltam párat belőle, a következő sorhoz indultam. Vettem némi kalória bombát is. Twix, Oreo, chips minden mértékben. Elvégre itt ki nézi, hogy el vagyok-e hízva?
Következő állomásom a sajtpult volt. Kiskorom óta imádom a sajtot, minden mennyiségben! Cheddar, Trapista vagy Camambert, tök mindegy, nálam mindegyik a listán van.
Elhoztam a fél sajtpultot, mehettem tovább. Volt nálam még párizsi, szalámi, csirkehús és fűszerek. Gyorsan megkerestem a vajat és a tejtermékeket. Azokat is belepakoltam a kis tologatható szerkezetbe. Már csak egy hiányzott: tészta és rizs. Egyik sorról a másikba mentem, nagyon elbújt. Kezdtem feladni, mikor megpillantottam a sorok feletti kis táblákon a kiírást. Tésztafélék. Hatalmas erővel rontottam neki a sornak, nem figyeltem semmire sem. Megállíthatatlan lettem. Épphogy bekanyarodtam a sorba, már valakinek neki is mentem. Basszus!
- Elnézést. - Próbáltam higgadt lenni, vártam, hogy leordítsák a fejem. Szememet összeszorítottam, vártam a szidást. Egyik szemem résnyire kinyitottam. Hallucinálok?
- Semmi baj, Cara, eddig is tudtam, hogy egy őrült vagy. - Feltápászkodott a földről, csak akkor vettem észre, hogy kit is ütöttem el.
- Annyira sajnálom, James... Csak megörültem, hogy végre megtaláltam a sort.
- Nem kell mentegetőzni, egy állat vagy, tudom. - Próbálta oldani a helyzetet, mosolygott.
- Biztosan jól vagy? 
- Ha még egyszer rákérdezel, nem leszek jól, lezakózok az épület tetejéről.
- Tudod, ha még mindig élnénk, akkor azt mondanám, 'Isten őrizz!', de így... csak jót nevetek rajtad - széles vigyor telepedett meg a számon.
- Örülök, hogy megtudtalak nevettetni. - mosolygott.
Összeszedtük a földről, amit James "bezsákmányolt" és elindultunk a pénztárhoz. Fizettünk, és együtt indultunk haza. Hirtelen megszólalt.
- Miért nem jöttél tegnap? - Megrezzentem, egyrészt nem számítottam a kérdésre; másrészt csak remélni tudtam, hogy nem látszik rajtam az ijedtség.
- George-al kicsit összegabalyodtam...
- Nem kell magyarázkodnod.
- De, de. Csúnya dolog volt tőlem, hogy nem mentem el, pedig te vártál rám. Sajnálom. - Próbáltam minél meggyőződően kifejezni magam. Sikerült.
- Megbocsájtok. Ha neked ő tettszik, akkor csak mond azt. Nem fogok megharagudni rád. Rád nem lehet haragudni.
- Édes vagy - vigyorogtam.
- Szerintem meg te vagy édes. - Megérkeztünk a ház elé.
- Szerintem meg te vagy édes - ismételte James utóbbi mondatát George a kapuban. Marha vicces.
- Én megyek, nem zavarok. - James elengedtem a kezem - igen a kezem fogta - és el is indult.
- James... 
- Majd még találkozunk, Cara. - Vissza sem fordult, úgy mondta ezt.
- Van egy zsepid? - kérdezte George.
- Minek az neked? 
- Elérzékenyültem.
- Köcsög vagy. - Direkt nekimentem a vállának, úgy léptem be a bejárati ajtón. George felbaszta az agyam.
Lepakoltam a szerzeményeim az étkezőasztalra és elkezdtem elpakolni. 
- Segítek. - Megéreztem a meleg leheletét a vállam fölött. Alig láthatóan megrezzentem, ügyet sem vetettem rá. Átnyúlt a vállam fölött - az én 160 centimmel nem nehéz túlszárnyalni - és bepakolt a hűtőbe.
- Igazán nem kell...
- Mond, neked meg mi a bajod?! - rivallt rám. Kicsit - nagyon - összerezzentem. - Nem így szoktál viselkedni! Mr. Tökéletes megint csavart rajtad egyet?
- Mi az, hogy csavart rajtam? Nem is ismered Jamest, nem kellene róla véleményt nyilvánítanod! Magadban elkönyvelheted őt, de előttem ezt hagyd abba, George Shelley. - Azt gondolta, hogy szó nélkül hagyom? Á-á, ne is számíts rá!
- Cara, érzelmi roncs lesz belőlem. Meg fogok bolondulni. Könyörgöm adj már egy jelet! Számíthatok rád, vagy zárkózzak be, mert holnap James jön ebédre?
- Ahhoz, hogy számíts rám, és megszerezz, bizonyítanod kell, hogy tényleg kiállsz-e mellettem.
- Esküszöm, hogy be fogom neked bizonyítani, hogy a sors is azt akarta, hogy mi együtt legyünk. - Arcáról le lehetett olvasni, hogy tényleg komolyan gondolja. De vajon sikerül neki? Le vesz a lábamról?

2 megjegyzés: