szerda, április 23

Tizenhatodik Fejezet

Hát..sziasztok.:)
Kedves édes olvasóink.Annyira de annyira sajnálok mindent..Ennyi idő kellett hogy meg írjak egy részt.Szégyenlem magamat.Nagyon de nagyon.Klau-tól és tőletek is elnézést kérek.Ez a rész teljesen eltaszított.Szó szerint.Nem tudtam hogy írjam le ezt az egészet mert per pillanat hihetetlenül boldog vagyok.És ennek a résznek pedig szomorúnak kéne lennie.Ezért volt nekem nagyon nehéz meg írni.Minden esetre ez lett az egyik legrosszabb résem szerintem.De azért remélem elolvassátok.Nagyon szeretlek titeket.:) ♥

Pezz.xx


Elegem van a kibaszott kurva fenti életből.Nem hiszem el.Miért kellett nekem kora reggel beülnöm abba a kocsiba?Miért kellett meg látnom akkor Carat?Fáj lélegezni.Fáj az hogy érzek bármit is.Minek kellett pont most jönnie Kiarának is?Mi a picsáért kellett megcsókolnia?Úgy érzem hogy mindjárt meg bolondulok.Remegő kézzel meg nyitottam a csapot,amiből a hideg víz villám csapásként ért.A Whiskey-s üvegbe megint jól bele kortyoltam.Rég óta nem ittam alkoholt, de úgy érzem ennek most itt az ideje.Örökre elveszítettem emiatt.Érzem ahogy a szívem egyenként hull darabokra.Ami volt most nincs.És most miattam ő is boldogtalan.Csak néztem előre a hideg csempére.Arcomon egy könnycsepp száguldott le.
-CARA!-ordítottam el magamat.Az idegesség vette át az uralmat rajtam.Fel álltam elzártam a csapot és kimentem a fürdőből csurom vizesen.Be mentem a szobámba és körül néztem.Nincs itt velem.Nem lesz itt velem.A szekrényemhez mentem és mindent leborítottam ami rajta volt.Az ágyamról ami rajta volt mindet szerte szét dobáltam.Oda mentem a szekrényemhez és az összes ruhát kiszedtem és szétdobáltam vagy szétszakítottam.Elegem van mindenből.Szívem felgyorsult és kiszakadni készült.Jó párszor belevertem a falba ami be is tört.Tudni való hogy ezek a falak nem a legjobbak.A bütykömről lejött a bőr és vérezni kezdett.Fájt de annyi alkoholt megittam hogy egyenlőre nem tud érdekelni.Neki dőltem a falnak és lassan lecsúsztam.Nem hiszem el hogy ilyen állapotba tudok lenni.Miatta.Nincs most itt hogy meg vigasztaljon.Pedig annyira szeretem a mosolyát.Attól nekem is mosolyognom kell.Akár hogy próbálok nem mosolyogni nem megy.Már az is boldoggá tesz ha meglátom.Az első gondolatom olyankor mindig az hogy ő nekem mennyire tökéletes.El kell itthonról mennem.Nagy nehezen kijutottam a házból.Sötét van.Legalább nem annyira bámulnak meg.Mit gondolhat most?Biztos hogy utál.Egy balfasz fagyok.

*1 héttel később*

-George.Nyisd ki azt a kibaszott ajtót vagy esküszöm hogy betöröm!- ordított James.Már vagy 3x szólt, de nehezemre esik felállni.Lassan oda botorkáltam az ajtóhoz és kinyitottam.Fekete haja össze vissza állt.
-Meg támadott egy harkály vagy mi?- húztam fel a szemöldökömet.Csak megforgatta a szemét és bejött az ajtón.
-Nem meg mondtam hogy takarítsd össze a mocskodat?- nézett körbe a nappaliba.Hát még mindig nem volt időm össze takarítani.Vagy nem volt kedvem.Tök mindegy .
-Túl sok dolgom volt.- ültem le a kanapéra.James félre dobott egy pizzás dobozt és leült mellém.
-Haver.Össze kell szedned magad.Olyan a ház mint egy szemét telep.Mit fog szólni Cara ha haza jön?- sóhajtott.Szívem meg állt.Cara haza jön?Már 1 hete nem láttam.Az óta az eset óta hogy történt az a dolog.Nem mentem sehova mióta itt hagyott.Teljesen össze törtem és nincs kedvem semmihez.
-Mikor jön haza?- álltam fel.Össze kell takarítanom.Most azonnal.
-Holnap haza akar jönni.De csak annyira hogy össze pakoljon.Azt mondta új házba fog költözni.Jelentette az angyaloknak hogy nem képes veled együtt lakni.- sóhajtott egy nagyot.Elakar költözni.Itt hagy.Egyedül.
-Mi...micsoda?Mi az hogy elakar költözni?Nem hagyhat itt!-álltam fel idegesen.Csak járkáltam össze-vissza.Valahogy rá kell beszélnem hogy itt maradjon.Én üldözöm ki ebből a házból.Amiben már 3 hónapja együtt lakunk.Nem mehet el egy kibaszott kurva csók miatt mert esküszöm levetem magam a mennyországból.
-George...nem tudod megállítani.Össze törted a szívét.- fogta meg a vállamat.Szememet mardosta a könny.
-Menj el James.- töröltem meg az orromat.
-Nem hagylak itt haver.Ki pucoljuk a házat mire ide jön Cara.- mosolyodott el.
-Soha nem gondoltam volna hogy egyszer te leszel az az ember aki itt marad nekem.- ráztam meg a fejemet nevetve.
-Jó neked a maradék is.- kacagott.James a legjobb haver.Ezt komolyan mondom.Nem is tudom hogy tudtam a hülye fejére féltékeny lenni.Kemény 2 óra kellett ahhoz hogy kitakarítsuk ezt a rohadt házat.Gyorsan elrendeztem magamat is.Azért nem akarom hogy lássa Cara hogy mi lett belőlem.
-10 perc és itt van Cara.-jelent meg James a konyhába.Eddig nem izgultam de most már egyre jobban úrrá lett rajtam az a bizonyos érzés.
-Bocsánatot fogok tőle kérni.- piszkáltam a pulton lévő virágot.
-Ahogy akarod.

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hogy mi a gond ezzel a résszel! :3 Nagyon jó! Ne becsüld alá magad mert nagyon jól írsz! :) *--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm.Ez sokat jelent nekem!:')) <3

      Törlés