Heey.:3
Szép napot mindenkinek.Itt lenne az új rész.Kicsit ilyen kicsit olyan lett szerintem de próbáltam kicsit izgalmasabbá tenni.Nagyon tetszik az új kinézet amit a drágalátos írótársnőm készített.A következő rész szerintem nagyon szuper lesz mert Kalu már alig várja hogy írhassa meg fele.:D Jó olvasást és millió puszi.<3
Pezz.xx
Cara már vagy 3 órája elment, és mivel fogalmam se volt hogy mit csináljak így csak ültem a kanapén és kapcsolgattam az egyik csatornáról a másikra.Majdnem halálra untam magamat amikor Cara hatalmas mosollyal lépett be a szobába egy pasival.Várj, ki ez a pasi?
-Szia édes.- álltam fel és adtam egy puszit az arcára.Rá néztem a vendégünkre.Barna haj, bajna szem, elbűvölő arcszerkezet.
-Helló.Nathan vagyok.-nyújtotta kezét a fiú.Kezet fogtunk, amiénél kicsit erősebben szorítottam az enyémnél kicsit nagyobb kezét.
-Geroge.-bólintottam kicsit.Leültünk mind a hárman és beszélgetni kezdtünk.Cara meg fogta a kezemet nyugtatás képen mert észre vette hogy kicsit feszült vagyok.Éppen arról beszéltünk milyen állása volt a földön -amikor csengettek.Jaj de jó.Legalább nem kell azt hallgatnom hogy mennyire jó rendőrnek lenni.
-Nyitom!- mondta Cara majd felállt és kiment a nappaliból.Pár másodperc múlva James-el jöttek vissza.
-Hello.-fogtunk kezet.James és én már nem vagyunk rosszba.Tudom hogy csak barátok Caraval és amúgy jó arc a csávó.
-Sziasztok.- köszönt majd bemutatkoztak egymásnak Nathan-el.Újra beszélgetésbe bonyolódtunk most már James-el együtt.Ez a csávó annyira nagyképű hogy az már fáj.Esküszöm nem is értem Cara-nak minek kellett ide hoznia.Nem hajléktalan szerintem.Már az első napján haza hozza a munkáját.És az a baj hogy ez a fiú se csúnya.James miatt már nem aggódok most már aggódjak e miatt a faszfej miatt.
-Na de én azt hiszem hogy megyek.Még meg kell ismerkednem az új lakótársaimmal.-csapott a combjára Nathan.Hála az égnek.Azt hittem hogy soha nem megy el.Amúgy is majdnem halálra untam magamat a hülyeségein, és még a viccei se viccesek.Látszik hogy rendőr.Cara illedelmesen kikísérte majd vissza jött.
-Nem kedvelem.-jelentette ki James.Egyetértően bólogattam.Nagyképű, nincs humorérzéke és feltűnően pályázik a csajomra.
-Pedig igen is aranyos.Csak féltékenyek vagytok.-tette keresztbe a kezeit sértődötten.De szeretem ilyenkor.Annyira aranyos hogy meg zabálom azt a cuki morcos pofiját.
-Jól van már durci muci.- pusziltam meg az arcát.
-Hé hé hé!Ne előttem kérlek.Vissza hányom a ebédemet.-tette kezét a mellkasára James.Elnevettem magamat majd meg mutattam neki a középső ujjamat.
-James-et se szeretted eleinte.-érvelt Cara.Ja csak James nem egy két lábon járó krumpli.
-De James nem nagyképű ,és meg értette hogy együtt vagyunk.- tettem kezemet a combjára.
-Jól van gyerekek.Én tényleg mindjárt kidobom a taccsot úgyhogy puszikállak titeket.- ment ki a nappaliból az említett ember majd egy hatalmas ajtó csapódás és már itt sincs.Bolond ez az ember.Olyan volt mint egy hím ringyó.
-Figyelj baby.Ha te barátkozni akarsz ezzel a bájgúnárral akkor elfogadom.- mosolyogtam rá.Igaz majd elfogok kicsit beszélgetni vele hogy ő csak az enyém.Meg forgatta a szemét majd bele boxolt a vállamba.
-Bolond vagy George Shelley.-fogta meg az ingem gallérját majd magához húzott és meg csókolt.Kezemmel hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.Na ezt soha nem fogja meg tenni Nathan.
-Mondtad már egy párszor.- kuncogtam mikor elváltunk egymástól.
-Mert ez az igazság.-simogatta meg az arcomat.Annyira szeretem ezt a lányt hogy azt elmondani nem lehet.Akár hányszor elakartam neki mondani az érzéseimet mindig meg ijedtem és inkább hagytam.Félek hogy mit fog hozzá szólni.Ebbe a 2 és fél hónapban mindig együtt voltunk.Meg ismertem és annyira szeretem hogy már azt se tudom hogy tudtam eddig nélküle élni.Szeretem mikor reggel kicsit morcos, szeretem mikor pimasz,szeretem mikor viccelődik és szeretem átölelni,mellette kelni és megcsókolni.Olyan mintha már 10 éve együtt lennénk.
-Nem megyünk kicsit pihenni?Fáradt vagyok.-ejtette fejét a vállamra ezzel kimentve az érzelmi viharból.
-De.Állj fel.-adtam ki neki az utasítást miután én is fel keltem a kanapéról.Meg tette amit mondtam.Kezemet fenekére tettem és közelebb húztam magamhoz.Kicsit meg emeltem a combjánál fogva és az ölembe kaptam.Lábait derekam köré tekerte és kezével megkapaszkodott a vállamba.Válla fölött néztem az utat a szoba fele nehogy el essünk valamibe.Amint beértünk a szobába ledobtam az ágyra de erősen kapaszkodott így én is estem vele.A kis huncut.Miután kinevettük magunkat a bénaságunkon mellé feküdtem.Csak néztük egymást hosszú percekig.Itt a tökéletes pillanat hogy elmondjam neki.
-Cara valamit el kell mondanom.-nyaltam meg az ajkaimat.Talán még se kellene.Nem!Most nem szabad meg hátrálnom
-Mondjad.-birizgálta a hajamat.Olyan nyugodtnak és békésnek tűnt mint egy angyal.Az én egyetlen angyalom.
-Szeretlek.-mondtam ki azt a bizonyos kilenc betűs szót.
Ez nagyon jó blog!Gyorsan a kövit!Légy szíves siess!
VálaszTörlésahw de jo lett:)) x
VálaszTörlés