xxxKlau
Az ágyban forgolódok, mikor egyszer csak egy puffanást hallok. Egyből kipattan a szemem és felkapom a fejem. George fekszik a földön és a fejét fogja.
- Neked is jó reggelt - vigyorog, s közben próbál feltápászkodni. Nem igazán hagyom, hogy felálljon, ugyanis ráülök. - Ó ha tudnád most mit érzek - vigyorog kajánul. Még csak most kelt, de a fantáziája az egekben van.
- Senki sem kíváncsi arra, hogy te éppen mit érzel, Shelley - nyomtam egy puszit a szájára.
- Felőlem tölthetjük így akár az egész napot is - rántott vállat. Nagyon ráérős.
- Nekem megfelel - vigyorogtam és ráfeküdtem. Szegénykémnek a férfiassága háromszor nagyobb lehet, de ha férfi, akkor viselkedjen úgy, mint egy férfi!
- Nekem is - simogatta a hátam.
- Te George! - kaptam fel a fejem.
- Mondjad Napsugaram.
- Be akarom festeni a hajam. - A szemem csak úgy csillogott.
- Akkor ma nem töltjük így a napot? - nézett kiskutya szemekkel.
- Ha hazaérünk, akkor folytatjuk - simítottam végig az ajkán.
- Öltözz! - parancsol rám, ám mikor kapcsol, hogy rajta fekszem el kezd gondolkodni azon, hogy vajon lelökjön magáról, vagy megvárja, míg magamtól megemelem a kis popsim.
Igazat adok neki és leszállok róla. Ő is feltápászkodik a földről, majd kitessékelem a szobából. A szekrényhez lépek és kiveszek egy fekete farmert és egy fehér rövid ujjú pólót. Megfésülködöm és bekopogok George-hoz.
- Mehetünk - jön ki az ajtón és belé karolva leballagunk a lépcsőn. Az előszobában felvesszük a cipőnk és útra kelünk.
- Sziasztok, miben segíthetek? - jött mellénk egy nő, amint beléptünk az ajtón.
- Jó napot! A barátnőm hajat szeretne festetni - közli a nővel George.
- Gyere csak - fogja meg a kezem és leültet egy székbe. - Milyen hajban gondolkozol? - kérdezi.
- Nem tudom. Már nagyon rég óta ki szeretném próbálni, de sosem volt rá időm - magyarázom a fodrásznak.
- Ha gondolod, hagyhatod rám is ezt...
- Nagyon szépen köszönöm - mosolygok.
- Itt maradjak, vagy húzzak el? - kérdezi George. Mindjárt megzabálom.
- Hoznál nekem valami csajos újságot? - Na ez jó lesz! Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit hoz nekem.
- Neked bármit - mosolyog rám és elmegy.
- Kezdhetjük? - kérdezi a nő.
- Persze - dörzsölöm össze a tenyerem.
Jó ötlet volt elküldeni George-ot az újságért, ugyanis ha meglátná, hogy nézek ki ezzel sok alufóliával a hajamban, valószínűleg nem lenne hajlandó velem aludni. Amit persze nem akarok.
- Készen is vagyunk! - nyom egy tükröt a kezembe a nő. Mikor megláttam magamat a tükörben, azt hittem helyben leesek a székről. Világ életemben barna volt a hajam.
- Úr Isten! - nyögöm ki az első értelmes szót.
- Na tettszik?
- Hogy tettszik? Imádom!
- Ennek nagyon örülök - mosolyog önelégülten.
- Itt vagyok - hallom magam mögött George hangját. - Te jó Isten! - Még az újságot is kiejti a kezéből, mikor megfordulok.
- Tettszik? - kérdezem félénken.
- Imádom - hajol le az újságért. - Őszintén nem tudtam, hogy milyet hozzak neked, ezért az eladó segítségét kértem és ő ezt ajánlotta - nyújtja át az újságot.
- Jó lesz, köszönöm.
- Akkor mehetünk? - segít fel a székből - nem mintha magamtól nem menne.
- Igen - bólogatok nagyokat. - Még egyszer nagyon szépen köszönöm - fordulok a nőhöz hálálkodva.
- Én köszönöm, hogy feldobtad a napom. És amúgy meg gyönyörű lettél - mosolyog.
- Akkor viszlát - köszönünk George-al.
- Nagyon tetszel ám nekem - vigyorog George.
- Ennek nagyon örülök - húzódik mosolyra a szám és adok neki egy csókot.
- Na menjünk! - kulcsolja össze a kezünket és így indulunk neki a sétának.
- Sziasztok, miben segíthetek? - jött mellénk egy nő, amint beléptünk az ajtón.
- Jó napot! A barátnőm hajat szeretne festetni - közli a nővel George.
- Gyere csak - fogja meg a kezem és leültet egy székbe. - Milyen hajban gondolkozol? - kérdezi.
- Nem tudom. Már nagyon rég óta ki szeretném próbálni, de sosem volt rá időm - magyarázom a fodrásznak.
- Ha gondolod, hagyhatod rám is ezt...
- Nagyon szépen köszönöm - mosolygok.
- Itt maradjak, vagy húzzak el? - kérdezi George. Mindjárt megzabálom.
- Hoznál nekem valami csajos újságot? - Na ez jó lesz! Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit hoz nekem.
- Neked bármit - mosolyog rám és elmegy.
- Kezdhetjük? - kérdezi a nő.
- Persze - dörzsölöm össze a tenyerem.
Jó ötlet volt elküldeni George-ot az újságért, ugyanis ha meglátná, hogy nézek ki ezzel sok alufóliával a hajamban, valószínűleg nem lenne hajlandó velem aludni. Amit persze nem akarok.
- Készen is vagyunk! - nyom egy tükröt a kezembe a nő. Mikor megláttam magamat a tükörben, azt hittem helyben leesek a székről. Világ életemben barna volt a hajam.- Úr Isten! - nyögöm ki az első értelmes szót.
- Na tettszik?
- Hogy tettszik? Imádom!
- Ennek nagyon örülök - mosolyog önelégülten.
- Itt vagyok - hallom magam mögött George hangját. - Te jó Isten! - Még az újságot is kiejti a kezéből, mikor megfordulok.
- Tettszik? - kérdezem félénken.
- Imádom - hajol le az újságért. - Őszintén nem tudtam, hogy milyet hozzak neked, ezért az eladó segítségét kértem és ő ezt ajánlotta - nyújtja át az újságot.
- Jó lesz, köszönöm.
- Akkor mehetünk? - segít fel a székből - nem mintha magamtól nem menne.
- Igen - bólogatok nagyokat. - Még egyszer nagyon szépen köszönöm - fordulok a nőhöz hálálkodva.
- Én köszönöm, hogy feldobtad a napom. És amúgy meg gyönyörű lettél - mosolyog.
- Akkor viszlát - köszönünk George-al.
- Nagyon tetszel ám nekem - vigyorog George.
- Ennek nagyon örülök - húzódik mosolyra a szám és adok neki egy csókot.
- Na menjünk! - kulcsolja össze a kezünket és így indulunk neki a sétának.
***
2 hónappal később
George-al ma ünnepeltük a két hónapos fordulónkat. Olyan édes volt, hogy az leírni sem lehet. El vitt egy étterembe, ahol úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Hogy lehet egy fiú ennyire cuki? A végén még itt helyben elolvadok.
- Hé mizu? - ül le mellém a kanapéra George.
- Semmi. Csak elgondolkoztam - sóhajtok egy nagyot.
- Min gondolkoztál? - teszi a fejét a vállamra.
- Azon, hogy szeretnék dolgozni.
- Dolgozni? - kérdezi meghökkenve.
- Igen, szét unom egész nap a belem. Kell valami, amivel elütöm az időt. Tudod, ez ilyen csajos probléma.
- Értem, de miért pont dolgozni? Annyi mással el tudod ütni az időt! Vegyél főzőleckéket vagy kössél, mit tudom én.
- Szóval most azt mondod, hogy bénán főzök? - teszem fel a költői kérdést.
- Nem, csak...
- George, én most elmegyek a központba és kérek egy munkát, oké? - állok fel a kanapéról, mire ő visszaránt az ölébe.
- És ha én nem akarom, hogy elmenj? - érinti össze az orrunkat, majd egy rövid puszit nyom a számra. Átkarolom a nyakát és magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam. Nyelvét számba dugja és elkezdünk hosszasan csókolózni. Mikor már nem bírjuk, elválunk egymástól.
- Én mentem öltözni - vigyorgok. Túl jártam az eszén. Elbódítottam a csókommal.
- Átvertél - durcázik a kanapén. Mint egy három éves.
Felkapok egy fekete csőszoknyát egy fehér inggel, hajamat lófarokba fogom és egy fekete magassarkút húzok a lábamra. Szememet kihúzom tussal és vállamra veszem a táskám. Kész is vagyok. Leballagok a lépcsőn, ahol George félmeztelenül ül a kanapén.
- Ugye tudod, hogy nem hatsz meg - nevetek és úgy indulok az előszoba irányába.
- Ne hagyj itt!
- Szia George! - lépek ki az ajtón.
Gyalog megyek a központba, rám fér a séta, jól eltunyultam. Mikor odaérek, kinyílik előttem az ajtó és én felmegyek a 3. emeletre.
- Cara? - kérdezi Benny, mikor meglát.
- Benny! - rohanok oda hozzá és szorosan átölelem.
- Mi járatban? - kérdi.
- Munkát szeretnék vállalni. - Nem habozom, egyből a lényegre térek.
- Már is kezdhetsz - nyom egy mappát a kezembe. Tátott szájjal nyitom ki. - Túl gyors?
- Igen - bólogatok nagyokat. - De nekem így is megfelel.
- Rendben. A mappában egy bizonyos Nathan Baker nevű fiú adatai vannak. Hamarosan megérkezik, a lényeg az lenne, hogy neked kell körbevezetni. Tudod, mint ahogy George-nál is segítettél - világosít fel.
- Rendben, köszönöm. És mikor jön? - kérdem.
- Kb. most - nevet fel. - Folyosó végén balra a második ajtó.
- Megyek - indulok meg a folyosón. Vajon hogyan néz ki?
Elfordítom a zárat az ajtóban és belépek a fehér szobába. Tisztán bennem vannak a régi emlékek. Mikor én is itt keltem fel, aztán meg amikor George volt itt. Mindenre emlékszem.
Gondolat menetemet a fiú zavarja meg. Ott fekszik a földön, tőlem olyan öt méterre. Odafutok mellé és megvárom, míg elkezd ébredezni. Mikor a szeme kinyílik, abban a pillanatban legszívesebben elájulnék.
- Anya Úr Isten! - adok hangot az elbűvöltségemről. Barna szemek, micsoda barna szemek! Azt hiszem bele zúgtam!
Hát ez k@b@sz@tt jó volt!!!Gyorsan a kövit!
VálaszTörléskészülőben van:)
TörlésBaszki mar diaa..:D <3
VálaszTörlés:DDDDDDDDDDDDDDDDDD<3
Törléseszmeletlen jo lett,mint mindig:) ja es.....mivan?most jottek ossze George-al es megint jon valaki?xd van egy olyan erzesem,hogy szeretitek huzni az agyunkat:D varom a kovetkezot ;) :* x
VálaszTörlésimádom húzni mások agyát!:D
Törlés