szerda, március 5

Tizenegyedik Fejezet

Hejhó! Ez a fejezet szerintem olyan közepes... az eleje kicsit unalmas, untató. De a vége szerintem nagyon izgalmas. Nagyon szomorúak voltunk Petrával, amikor láttuk, hogy nem igazán jött megjegyzés az előző fejezethez. Szegény saját magát hibáztatta, pedig nem az ő "hibája" volt. Ezért a következő rész nem jön, amíg nem lesz ennél a fejezetnél legalább 2 megjegyzés.
xx Klau
PS: bocsánat a komment határ miatt, de úgy vélem, hogyha tettszik akkor legalább jelezd valamilyen módon, mert ha nem teszel érte semmit akkor nem tudjuk, hogy érdemes-e folytatni.

George elhúzta a csíkot és hamarosan az Agymenőknek is vége lett. Szét untam a belemet! Forgolódtam a kanapén, megzabáltam egy egész csomag csokit. És akkor beugrott: mi lenne ha felhívnám Jamest? Nem haboztam, már tárcsáztam is.
- Van valami programod? - kérdeztem meg sem várva, hogy beleszóljon.
- Neked is szia. - nevetett a vonal túlsó végében. - Nem, nincs semmi programom, de úgy hiszem, hogy most már van. Fél óra múlva érted megyek. - Ezzel le is rakta.
Tumblr
Felrohantam az emeletre valami normális ruháért. Kikaptam a szekrényből egy szürke pólót, meg egy virágmintás szoknyát. Gyorsan belebújtam, és megmostam az arcom. Lusta voltam ahhoz, hogy bármi mást tegyek magammal, elvégre James már látott smink nélkül! Na és akkor mi van ha nem vagyok kisminkelve? Semmi. Nahát akkor?
Csöngettek, ezért lerohantam a lépcsőn, de megbotlottam és orra estem - ezt is csak én tudom. Király. Az orromból szó szerint ömlött a vér. Gyorsan berohantam a konyhába kéztörlőért, még mielőtt a ruhámra folyik a vérem. Guszta. A vastagra sikerült gombócot az orrom elé tartom és úgy nyitok ajtót. James csak nevet rajtam, mikor meglát.
- Várj kitalálom... siettél a lépcsőn?
- Honnan tudtad? - Konkrét ledöbbentem, mikor ezt mondta. Talán James-szel jobban is járok...
- Cara ismerlek már, mint a tenyeremet. - Azt a vigyort nem lehetett leradírozni. Próbálkoztam, képzeletben. Elképzeltem, ahogy leradírozom a mosolyt, végül levágom a nyakát. Vicces. - Min nevetsz?
- Semmin.- fojtom magamba a röhögést. A végén még azt hiszi, hogy egy pszichopata vagyok. - Mehetünk? - kérdezem végül.
- Persze. - karol belém. Elindultunk az utcán, majd betérünk egy cukrászdába. Az állam most a padlót tudná súrolni, de nem teszem. George és egy másik csaj! Összeszedem magam és amikor elhaladunk mellette végül köszönök neki.
- Szia. - Mennék is tovább, ha nem szólna vissza.
- Szia, ó várj! Kiara, ő itt Cara, akiről meséltem - vigyorogva mutat be a barátnőjének. James odasúgja, hogy beáll a sorba, de mégsem mondhatom neki, hogy ne hagy itt egyedül! Így már csak magamra és a bátorságomra számíthatok.
- Cara - nyújtom a kezem vigyorogva. Remélem nem feltűnő a műmosolyom.
- Kiara - fogadja el, majd megrázzuk. George arrébb csusszan, jelezvén üljek le. Nincs más választásom. Legszívesebben most elfutnék. Jó messze. 
- Vele lakom - fecseg tovább George. - ...És ő az, aki...
- Á, a rohadt csajszi! - esik le neki. Mi van? Ki a rohadt? Adok én neki mindjárt olyan rohadtat!
- Az... - süti le George a szemét és a cipőjét kezdi pásztázni.
- Bocs, mi van? - kérdezek végül rá.
- Tudod nem szép dolog kihasználni az embereket. Főleg akkor nem, ha azok bíznak benned és szeretnek. - És leesett. George és ő rólam beszéltek. 
- Nem tudsz te semmit. - Nem hagyhatom ezt annyiban!
- Ó, igen? Le merem fogadni, hogy akivel jöttél, az az a másik pali. Igaz, ugye? - nevet fel.
- Jamest ne keverd ebbe bele - mondom.
- Arany virágom, nem én szúrtam el - csapja össze a tenyerét.
- Elég legyen! - csitít minket George.
- George nem értelek, te most ezt a lotyót véded? - kérdezi felháborodva. LOTYÓ?! Kérem szépen tudtommal ez a mennyország! Mit keres ez itt?
Meg sem vártam, míg George szóra nyitja a száját, felemeltem a hátsóm a kényelmes bőrszékről, és amint rátaláltam James-re, megragadtam és kihurcoltam őt a helyiségből. Mikor egy utcával arrébb értünk, elkapott a sírógörcs. Leültem a földre és csak bőgtem. James mellém ült.
- Ne foglalkozz vele. Mióta érdekel téged más véleménye? Ez a mennyország. Mit szeretnél csinálni? - halmozott el a szavaival. Valamennyire összeszedtem magam, hogy legalább meg tudjak szólalni. Nemigazán sikerült.
- Nem... nem érdekel a válasz... nem érdekel, hogy mit mond... csak az zavar, hogy George...
- Hogy George vele van, mi? - fejezte be helyettem. Bólintottam. - Figyelj Car, nekem csak az a lényeg, hogy boldog légy. Tudod, hogy én szeretlek, Cara. De nekem már csak a boldogságod számít - fogta meg a kezem.
És ekkor végre tudtam, hogy mit akarok. Tudtam.
- Köszönöm, James ez nekem sokat jelent - simítottam végig a kezén.
- És akkor mit választasz? Őt, vagy engem? - olyan tündérien nézett, hogy az már a menny fölé való.
- James, én nagyon szeretlek, de ami volt, elmúlt. Én... én mindig is szeretni foglak, de...
- De te őt szereted - fejezte be a mondandóm.
- Igen - bólogattam. Most jön a sablonszöveg: de én nagyon szeretlek és a többi...
- Elfogadom a döntésed. Teljesen megértelek - nyomott egy puszit az arcomra. - Tudod mit kell tenned - kacsintott és felsegített a földről. Ezért imádom őt!
- Imádlak! - pusziltam arcon.
- Na nyomás - lökött meg gyengéden. Még egyszer megköszöntem neki és elindultam haza. Nem gyalogoltam, egyenesen rohantam.
Hazaérve elhajítottam a táskámat a nappaliba és nekiálltam főzni. Mire George hazaér, addigra kész is leszek. Max. elkönyvel valaminek. Most már nagyon nem bukhatok semmit.
LOVE LIFE! | via FacebookAmikor készen lett a makaróni, elmentem átöltözni. Valami "csinit" kerestem. Hamar meg is találtam. Gyorsan kihúztam a szemem és megterítettem. Már nem kell sokat várnom, hamarosan biztosan hazaér.

Csörgést hallok, ledobom az asztalra az eddig lapozgatott magazint és várom, hogy nyíljon az ajtó. Már nyílik is. Ledobja a cuccát és megfordul. Gyorsan felállok és széles vigyorra húzom a szám. Mosolyomat viszonozza ő is: kajánul elvigyorodik.
- Cara? - kérdezi mellém lépve.
- Igen?

4 megjegyzés:

  1. uncsi?erre a fantaszikus jobb jelző!:) imádtam <3 hamar kövit! x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy elnyerte a tetszésed... igeeen, az eleje szerintem kicsit nyomi:D

      Törlés
  2. Imádom!Petra gyorsan a kövit!Annyira szeretem mindkettőtök írás módját! <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük, sürgetem őt... azt mondta a minap, hogy már el is képzelte a következő fejezetet. Nem nyaggatni vele! :D

      Törlés